NANSEN blog

ALVO !!!!

2012-02-03T22:24:00.001+01:00

Én igyekeztem, de tényleg. Sajna minden eddigi Bamakonál keményebb volt az internet-helyzet az idén. Konkrétan Szenegál déli részétől egészen Bissauig nem volt üzemanyag, nem volt net, még telefon is alig.

Ez az égvilágon semmit nem vont le a túra élvezeti értékéből, csak a híradást tette -szinte- lehetetlenné.

Amúgy embertelen klassz helyeken jártunk folyamatosan, és Bissau Guinea erre még rá tudott tenni egy lapáttal - egy olyan afrikai országot ismertünk meg, ahol rend van. Leszarom a politikát, most arról beszélek, hogy nem borít el mindent húsz centi vastagon a "plasztik", azaz a nejlonzacskó és egyéb szemét. Az emberek mindenhol tiszta ruhában, a falvak rendezettek, a városok (persze, a maguk módján) tiszták. Ez köszönhető persze annak, hogy az ország vízben gazdag, de az emberek is valahogy igényesebbek magukra és a környezetükre. Ami az első faluban várt minket arra pedig nehéz szavakat találni. Maradjunk a meghatónál - bármennyire közhely is.

Szóval Bisssau, szeretlek, jövök még vissza, ez biztos.

A beérkezés - célbaérés eufóriája ugyanaz, akkor is, ha porosak-koszosak voltunk mind a föld, és alig aludtunk valamit, mert a "lányok" lerohadt Navarráját, és a két sofőrt tartottuk "életben" hajnalig.

Szóval célban, épen, egészségesen, jókedvűen. A kereskedelmi rész is flottul lezajlott, mindenki boldog és elégedett volt. A következő fejezetben a ráadásról lesz szó - az sem volt akármilyen élmény.

COMO O SENEGAL !

2012-01-27T10:38:00.000+01:00

Igen, szeretjük Szenegált. Maga a határátlépés ugyan nem sejteti ezt, de Mauritániából ide átjönni olyasmi, mintha egy mediterrán üdülőhelyre érkeznénk. Színek, zene, mosoly, élet... Az út kagylótörmelékre épült jó minőségű aszfalt (már ahol készen van...).

Előző éjszakánk a szavannán egészen csodálatos volt, tábortűz, nyugalom, dumálás. Többeknek a határátkelés jelentette ezen az úton a holtpontot, valóban idegörlő órák voltak. Nekik is jót tett egy kis nyugi.

Még három napunk van Bissauig, ma a Gambia folyó partja a cél, Szenegál mélyén, a gambiai határnál. Remélem az ország ugyanezt az arcát fogja mutatni a továbbiakban is.

NOUAKCHOTT, TE MILAGRES

2012-01-24T11:40:00.000+01:00

Mauritánia ismét belopta magát a szivünkbe.

Ott kezdődött, hogy a marokkoi határon történt örületes bizniszelés után relatíve gyorsan, mindössze két és fél óra alatt bejutottunk. Ez az ország olyan kicsit, mint a nők. Őket is egyszerre lehet gyűlölni és szeretni. Eszméletlen nyomor van, kosz, csumpi az egész - mégis újra és újra rácsodálkozunk, milyen jó ide megérkezni. Pillanatok alatt megoldódik minden. Egy gond van azonban, nincs sör. Mondjuk ezt nehezen bocsájtjuk meg nekik.A mezőny egy része ma az óceánparti táborhelyen van, a hírek szerint mindenki rendben leért. Két csapatot kerestek, de ők is meglettek éjszakára. Ebből a szempontból ez a B2 egészen jól alakul, még komolyabb baleset nem volt.

Két sztori tegnapról, ami tulajdonképpen egy nagy. Egy norvég quados srác a senkiföldjén elhagyta az övtáskáját, leejtette vagy ilyesmi. Plusz az erőművész srác Ford Rangerének szét ment a lengőkarja. Nem nagy dolgok, de ott ez nem játék ám, a határ naplementekor bezár, és a két ország között lakó, törvényeken kívül álló, félvilági formák nem tisztelik túlságosan a magántulajdont, sőt, valószinüleg az emberélet sem szent. Ha valahol nem kell lerohadni - ez az a hely.
A megoldás? A kocsit meghekkelte Csáki Tibi barátunk, két akkumulátor és némi kerítésdrót segítségével, a norvég srácot pedig Azolee-ék becsempészték az országba. Értitek? Egy külföldit, a Mauritán Iszlám Köztársaságba, papírok nélkül... Kérdés nélkül 20 év fogház legalább...

Szóval csak a szokásos, zajlik az élet. I heart Nouakchott!

SAHARA OCCIDENTAL

2012-01-20T17:44:00.001+01:00

Tegnap a Tatooine bolygon taboroztunk. Ez errefele nem meglepo, Afrikaban minimum harom helyszin allitja magarol, hogy ott forgattak a Csillagok haborujat. Akar a mi Tatooineunk a franko; akar nem, valamifele marokkoi ihletes biztosan volt, mert a buckalakok ruhazata es a mozgasuk teljesen megegyezik a del marokkoi, de leginkabb nyugat-szaharai viselettel.

A Tatooine lakoi nem furdenek, igy erre utalo infrastrukturat se leltunk, volt helyette csodalatos, csillagos egbolt /fenyszennyezes nulla/ es jo hangulat. Lassan mindenki felveszi a ritmust, azaz belelassul Afrikaba. Ma napkozben mar papucs rovidgatya, legkesobb holnaptol pedig mar az ejszakak sem lesznek huvosek.

Egyre tobb a katonai-rendori-csendori ellenorzo pont, de ezt mar ismerjuk, nem akadunk fent rajta. Az elsobalozo Bamakosok viccesek, ahogy szendvicseznek, mikozben mi jokat kajalunk mindenfele helyi sutodekben.

Egyelore ennyit. Mindenki jol van amint ezt a mellekelt abra mutatja.

TATA? VOCE QUER SABER

2012-01-19T11:16:00.005+01:00

azaz Tata, te csodas

innentol ritkan lesz ekezet.

breking: a dupla-szupermaraton /kemeny volt a barcelona-marrakech szakasz/ utan atkeltunk 2000 meter felett az eszmeletlen Atlasz hegysegben. Konkretan megalltunk hogolyozni, ez eleg vicces volt.

A jo meleg Afrika - majd holnaptol.

Vegre osszeszedtuk felebaratainkat, majdnem teljes a letszam.

Kepekre most nincs idom, deigyekszem.

Mar mindenkit szeretunk, remelem ez igy marad.

OS PRIMEIROS DIAS...

2012-01-16T10:27:00.003+01:00

Azaz első bamakista napjaink, 2012 január mittomén, Barcelona mellett...

„A Bamako” nekem arról szól, hogy folyamatosan sztoriban vagyok. Így volt ez legelőször a remek Zsigulival 2007-ben, így volt később a csuklós Ikarussal, és így volt tavaly a mentőautóval is.

Idei tervem az volt, hogy nem lesz „nagy” sztori. Barátokkal összeállunk, lemegyünk, mert Afrikát szeretjük, kijövünk belőle jól – de semmi extra.

Ehhez képest már Genova előtt azon törtük a hülye fejünket, hogy mit alkossunk útközben (erről bővebben később), majd „megérkezett” az idei extra törénetünk.

Barcelona előtt nem sokkal Robi barátom és társam ráébredt, hogy az útlevele a piros ágy szélén van. A piros ágy pedig Cinkotán.

Ahhoz, hogy ennek a feelingjét át tudja valaki érezni, annyit tudni kell, hogy a túra és spirit kategóriás B2 legnehezebb, legszarabb, és legfárasztóbb szakasza az eleje, amikor erre teljességgel alkalmatlan autókkal át kell szelni Európát, valami 3000 km-t muszáj autópályázni, hogy elérjük álmaink Afrkáját. A készülődés miatt hullafáradtan indulsz, persze nem lehet elérni a kompot, amelyiket el lehetne érni, (pl. Seté, Flansziaország) az ugyan ott áll a kikötőben, de minek, hisz a marokkói cég csődbe ment és nem megy sehova... Zúzol éjjel és nappal, az átlagsebességed olyan 70 körüli, fürdés, rendes kaja felejtős, szemeid két piros csík, de módosult tudatállapotban nyomod, mert menni kell, hisz az út maga a cél...

És amikor már csak egy „laza” 800 van csak Almeriáig, akkor beüt a krach, a fent leírt történet képében.

Amúgy nem volt semmi különös. Nagyon szép volt a napfelkelte a montecarloi kikötőben, egyébként csak autópálya és autópálya...

Idén először szó volt róla, hogy hivatalosan is esti rajt lesz, pénteken, 13-án indulhatunk, elérjük Genovában a 2 napos kompot, kipihenve kiszállunk Tangerben és minden fasza. Ehelyett... nem is értem, tényleg, de ez a kiírás, ehhez kell alkalmazkodni. Persze aki elindul korábban, és kihagyja a rajtot, az mehet komppal.

A megoldás már megvan, egy srác délelőtt repülőre ül, kihozza a cuccot, délután mehetünk tovább. Megoldás mindig van. De mire ezt sikerült összerakni, leszervezni, addigra öregedtünk egy évet.

Úgy is lehet nézni persze, hogy jaj de jó, hisz Barcelona csodaszép, és még egyikünk se volt. Jól esik egy rendes alvás is. Szóval nincs dráma. A futam alapító atyja mondta egyszer, miközben Mauritánia közepén ült, a magával hozott kisszéken, és elég tanácstalanul kotorászott VW Bogarának motorterében:

Nem az a lényeg, ki ér oda elsőnek, hanem hogy hol rohadsz le. Igaza volt, inkább itt történjen malőr, és nagyobb baj ne is jöjjön...

Később rakok fel friss képeket.

VÁ PARA BISSAU !

2012-01-10T13:17:00.003+01:00

Innentől minden post-cím portugálul lesz, a tegnap elhunyt bissau-guineai elnök, Malam Bacai Sanha emlékére. R.I.P. - azaz P.E.P.

Ez azért van, mert a Szerző, barátaival és társaival a hétvégén Nyugat Afrika felé veszi az irányt, ismét, sokadszorra. Az remek kérdés, hogy már megint miért, csak éppen nem lehet rá megfelelő választ adni. Azért megyek, mert mennem kell, be kell érnetek ennyivel ennyivel.

A cél ezúttal Bissau Guinea. Jó hír, mert ott még nem voltam.

Készül a mercibusz, ami szállásunk és -remélhetőleg hű- társunk lesz a következő több, mint két hétben. A neve KISCSILLAG, a Concorde - soproni speciális mentőktől vettük, igencsak kedvezményesen, ezúton is köszönet nekik!
Lesz - illetve van már- egy ikerblogom is, nansen-p.blog.hu, mert azt befűzi majd az index valami gyűjtőblog alá és akkor, meg úgy. mindegy...

Folyt köv, most rettenet sok a dolog az irodában is és a műhelyben is. De már közel a vég :)

BALKÁNTURISZT 2011 - ALBÁNIA - MONTENEGRO

2011-10-28T14:50:00.000+02:00

A második albániai etap szerintem érdekesebb, és talán technikailag nehezebb is volt, mint az első. Felavathattuk a rövidnadrágokat, por sem volt, szóval remekül indult a napi foglalkozás. Sarazott mindenki becsülettel, de az utak alapvetően kövesek, nem kellett elakadástól tartani. A vége felé voltak tempós részek is, aki nem próbálta, az nem tudja elképzelni, mennyire jó nyolcvannal menni lefelé Librazhd-ba...

Ezen a szakaszon volt a túra egyetlen balesete is, szerencsére a szituáció inkább vicces volt, mint veszélyes. A Ták Mózsna Disco és a T-P Team ütközött össze egy parkolóhelyre beálláskor, nem akarok igazságot tenni, ők sem haragudtak egymásra.

Az Ohrid tó a legszebb arcát mutatta, az egyik helyi halas kajáldának jó napja volt, csúnyán lerohanta a kiéhezett horda. Az esti buli részleteit borítsa a feledés homálya, elég annyi, hogy az egyik mottó itt született:

"Ilyenkor kell hazajönni ?"

Másnap a cél a tengerpart volt, egy lélegzetelállító panorámaúton Gjirokasterig, majd az alattomos aszfalton Dhermi-be. Ennyi kanyar egyszerűen nincs is, olyan érzés volt kiszállni az autóból mintha egy komolyabb hullámvasúton utaztunk volna, megrázó, de izgalmas.

Jövőre ezt a napot majd rövidebbre vesszük, több idő kell Gjirokasterre és világosban szebb lesz leérni a tengerhez. A zárónap a tényleg szédületes Parase beach-en indult, senki nem volt a parton rajtunk kívül, egy 3-4 kilométeres szakaszon.

Ritka élmény és lehetőség ez ma már, Európában pedig alighanem egyedülálló.
A célig hátralevő szakasz szintén némi átszerkesztésre szorul majd, de számomra a futam legszürreálisabb, egyben egyik legjobb élménye volt, fent várni a célbaérkezőket a Lovcen hegyen, 1600 méteren, hidegben, vaksötétben. A vacsora és a díjkiosztó már nem igazán mozgatta meg a hullafáradt brigádot, de az a jól ismert "megcsináltuk-béke" vett körül. Ha minden igaz jövőre teljesen új pályát kell írnunk, annyi ismétlőnk lesz...

A hazaút mindig fakultatív program, akinek sürgős dolga volt az "tűzött fel" (14-16 óra...), nekünk szerencsére volt még egy napunk. Újra, immár világosban felmentünk a Lovcenre,

majd az Ostrog monostorhoz, onnan a boszniai ékszerdobozba, Mostarba. A város hangulata lenyűgöző, must see place. A Marsall kocsma tulaja meg kitett magáért, volt minden :)

Nehéz az összegzés. Sokat mentünk, sokat láttunk, mi szervezőként sokat izgultunk, keveset aludtunk. Szóval jó volt. Tudjuk, mit és hogyan kell átalakítanunk, de egy dolog biztos: 2012-ben is lesz Balkánturiszt!!

A következő külföldi közös szervezésű programunk a Kárpátok-Csernobil lesz, valamikor tavasszal. Részletek nemsokára!

BALKÁNTURISZT 2011 - EREDMÉNYEK ÉS VAGÁNY ÚTITÁRSAK

2011-10-28T10:45:00.007+02:00

Több, közte néhány igen komoly tanulságot kell levonnom az elmúlt egy hét történéseiből. De ezeket nem itt, és nem most teszem, nyugi.
Kezdenek ébredezni a külsősök - ők nem tudják milyen fáradtan estünk haza tegnap - eredményeket és beszámolókat követelve. Kezdem tehát azzal, hogy mindenki célbaért rendben, épen és egészségesen!!

A BALKÁNTURISZT 2011 VERSENY HIVATALOS VÉGEREDMÉNYE:

1. CRAZY DOCTORS - DR. KAPITÁNY LÁSZLÓ, DR. KOVÁCS LAJOS, 89,5
Kívülről nézve elképesztően gyors menetben voltak, de sosem feszültek be, mindig volt mindenkihez pár kedves szavuk és pálinkájuk. Szaktudásukra szerencsére nem volt szükség. Nagy-nagy gratula!!!

2. FAIR PLAY - TURI TIBOR, KUCZORA ZOLTÁN, CSÁKI MÁTÉ, 72
Ők sem kímélték a technikát sosem, rettentő szorgalmasak és precízek voltak a feladatoknál, legyőztek némi csapat-gyomorbajt, azaz saját magukat is. Egyszer kiszaladtak az időből, szorosabb is lehetett volna.

3. T-P TEAM - POZSONYI KÁLMÁN, TAJTI ISTVÁN, 58,5 ponttal
A laprugók előnyeit nem annyira élvezték a köveken, ennek ellenére nyugodt, szinte érzelemmentes versenyzést mutattak be. Rájuk is minden esetben lehetett számítani.

A helyezetteken kívül mindenképpen meg kell említeni Tatabánya tigrisét, azaz Szőlősi Tamás motoros barátunkat, aki az ismert jó kedélyével és rendíthetetlenségével nyomta végig a távot.
Különleges színfolt volt a Das Team, azaz a Závodszky család, ők két gyerekkel a fedélzeten, remekül navigálva odaértek (szinte) mindenhova, végül az előkelő 5. helyet szerezték meg.
A roncsderby kategóriát - ha lenne ilyen - mindenképpen a Libero csapat nyerné, özönvíz előtti Subarujukhoz kellett némi kitartás, de ez bennük megvolt, gratulálunk Lévai Ákos és Vincze Gábor.
Ebből a felsorolásból kihagyhatatlan még a Rokker Team, azaz Kádár Balázs és Faludi Norbert teljesítménye, mindannyian tudjuk miért, Nomen est omen. Szép volt.

Kedves többiek, ne haragudjatok, hogy mindenkit nem említek meg név szerint. Feljebb már írtam, hogy mindenki rendben célba ért, és ez nekem/nekünk nagyon fontos. Nagyon ügyesek voltatok, kitartóak, sok esetben bátrak, egészségesen fanatikusok. Gratulálunk, és nagyon várunk benneteket vissza!

A következő post-ban összefoglalom az utolsó napok és a hazaút eseményeit.

BALKÁNTURISZT 2011 - HARMADIK NAP - ALBÁNIA VÉGREMÁR :)

2011-10-23T00:52:00.002+02:00

A mai nap legfontosabb információja, hogy FRADI - DÓZSA 3-0 !!!!!

Egyébként a festői, és tegnap már megénekelt Koszovóból elég korán átcsapott a társaság Albániába. Az idő fos, de senkit nem érdekel túlzottan. Legalább úgy néznek ki az autók, mint egy offroad túra résztvevői. A mai szakasz az egész út legrövidebb része volt - kilométerben.

Amúgy rendesen megszenvedett vele mindenki, nekem külön jólesett látni a beérkezőket, fel volt mindenki dúsulva rendesen. Állítólag a pálya is jó lett - vagy csak nem akarnak megbántani.
Az előző két napon jórészt aszfalton mentünk, ezért nem akartam senkit fárasztani a részeredményekkel, de ma kiérdemelték a srácok/lányok.

Féltávnál vezet a 23-as FAIR PLAY csapat, (Turi Tibor, Kuczora Péter és Csáki Máté)
második, mindössze egy ponttal lemaradva a 03-as CRAZY DOCTORS (Dr. Kapitány László és Dr, Kovács Lajos),
a harmadik helyen pedig általános meglepetésre a 69-es DAS TEAM (Závodszky Attila, Szalavári Judit, Závodszky Emese és Závodszky Barna) családi vállakozás áll.

Mögöttük is szoros, elég komoly verseny várható a dobogóért. Eddig a hangulat remek, a hozzáállás példamutató, a futam sportszerű keretek között zajlik, és rengeteg pálinka fogy.

Ma klassz a net, úgyhogy rakok tegnapra, és ide is pár képet, a többiek már tombolnak a Facebookon.

Holnap folyt. köv. keresztül az Albán Alpokon, le egészen Korce-ig. Jó lenne ha javulna az idő valamennyit.

BALKÁNTURISZT 2011 - MÁSODIK NAP - KOSZOVÓ

2011-10-22T00:15:00.003+02:00

HELLO MINDENKI!

Ma nem lesz kép, elég bizonytalan a net itt a remek kis Peja-ban. Nem úgy a helyzet.

El kell ide jönni, hogy az ember újra szembesüljön vele, mekkora átok is a média. Még tegnap is kérdezte valaki e-mailben hogy nem félünk-e Koszovótól, mert látta a hírekben hogy barikádok vannak MINDENHOL. Persze a szerbiai szállodás nőci is közölte reggel, hogy felelőtlenek vagyunk, és a határon lehet hogy be sem engednek. Kinevettem...

Figyelem! Koszovóban rend van, Koszovó rohamosan fejlődik, - hol van már a négy évvel ezelőtti csumpi... - az emberek továbbra is barátságosak, kedvesek, és komoly olcsóság van. A határon nyugi van mind a két oldalon, persze most, hogy északon a koszovói szerbek csinálják a tüzet, sokkal nagyobb a forgalom ebből az irányból. Soha nem lennék kamionos - olyan hat kilométer volt a sor. Persze, Bosznia felől egy út van, keresztül egy 2000 méteres hágón, északról zárva - csak erre lehet szállítani.

Embertelen nyüzsi van amúgy, szerintem Pristina ma az egyik legkilátástalanabb közlekedésű város Európában. A legjobb mai sztori amikor az egyik kaotikus, építkezéses kereszteződésben a forgalmat irányító két rendőr megállított egy buszt, majd felszáltak és el. Na ebben a pillanatban mindenki megindult minden irányba. Pazar volt.
Ilyen az egész "ország" - szeretem.

Holnap Albánia! Azt még jobban!

BALKÁNTURISZT 2011 - ELSŐ NAP - SZERBIA

2011-10-21T08:05:00.001+02:00

Üdv Ránk Figyelők!

A mai nap egy (szerintem) hangulatos rajtceremóniával indult. Persze páran már rögtön reggel sztoriba kerültek, volt aki az útlevelét hagyta valahol, (ki otthon, ki a Balatonnál...) másokat a PeCsa felé közeledve tört totálra hátulról egy baráti szlovák autó (Soós Karcsi és Levente jól vannak, a technika kevésbé).

Tehát egy brigáddal kevesebben, rendesen kialvatlanul, de azért a „végre megyünk” érzéstől hajtva vágtunk neki a túra leghosszabb napjának.

Ez nem hangzik jól, de még sokkal szarabb. Részben az elszakadás-érzés különböző fokozatai, részben a csapatokon belüli összeszokottság hiánya okozza, de valami soha nem stimmel az első napon.

Ehhez képest vállalható állapotban érkezett meg mindenki a mátraházai SZOT üdülő feújított változatába. Az idő a határ után átváltott az otthoni szomorkásból mediterrán őszbe, a szerbiai Dunakanyar a szokásos varázslat.

A hangulatomon a döbbenetes méretű (570 férőhelyes!!!) hodály-étterem rettenetes vacsorája sem rontott sokat, sőt, az éjszaka közepéig tomboló alagsori tinidiszkó is inkább csak aláfestés. Van itt hat Neoplan-nyi gimis osztálykirándulás, tolják is rendesen. Ez is a kalandrali szépsége.

Ja, összesen 3 (igen, három) csapat ért be időre. Hiába írom le, hogy tessék figyelni, nem nagyon lehet minden pontot összeszedni limitidőn belül. Feleslegesen mondom, hogy igyekezni kéne az utolsó félszáz kilómétert még világosban elérni...

RTFR... (na, ki érti?)

Holnap hatolunk tovább délre, remélem rövidnadrág lesz.

...ÉS MEGÍRÓDOTT !!! HATODIK, BEFEJEZŐ RÉSZ

2011-09-20T00:13:00.004+02:00

A küldetés teljesítve, kész vagyok! Nekem nagyon tetszik a "pálya", elégedett vagyok, de majd akkor dicsérjetek meg, ha mindenki az lesz a végén.
Vicces nap volt amúgy. Reggel Ulcinjban még majdnem megfőttem, kegyetlen meleg volt, aztán ahogy jöttem fölfelé látszott, hogy komoly vihar van készülőben.

Volt már benne részem, minden nyáron jó pár kitör az Adrián, köszönhetően a környező hegyek miatti mikroklímának. Elméletem szerint (de ezt szakértők még nem erősítették meg) minél magasabb hegyek vannak minél közelebb, annál nagyobb a vihar. Nekem persze éppen a legnagyobb esőben kellett felmennem a Lovcenre, 1600 méterre, ahol a cél lesz. De az élet már csak ilyen. legalább az Úr lemosta a kocsit. Rá fért már nagyon.

Egyébként Montenegro is nagyon jó hely. Ma már nem sajnáltam Albániát. A régi jugóban az itteniekre ráragasztották a lutaság bélyegét, (a horvátok voltak a piperkőcök, a bosnyákok a buták és így tovább) de ez gondolom legalább annyira hülyeség mint a "magyaros vendégszeretet". Egyiket sem tapasztaltam még...

Remek a kaja, jó fejek a helyiek, és -bár féltem tőle egy kicsit- nem lett drága. (Olyan fekete rizottót ettem itt Budvában, hogy az nem igaz) Pár éve ugyanilyen volt. Azóta nagyon nagyot fejlődött az ország, rendezettebb, nyugisabb, mégis egyelőre nyoma nincs a horvát típusú, állandó és jól szervezett lehúzásnak.

Pár dolgot nem értek, ami nem baj. Ez az egész euróbevezetéses sztori például. Maga a történet ismert, de nem értem hogyan működik. Aztán ott a Njegos-mánia. Oké, keresik az identitásukat, fiatal még az új függetlenség. Amúgy is kevesen vannak, kevés hőst tudnak felmutatni. De hogy minden sarkon van valami Njegos... enyhén szólva túlzás. (Meghagyhatták volna a dínárt, mert ma jöttem rá hogy a szerb húszason ő van) Jól jellemzi a kultuszt a síremléke, majd meglátjátok. Döbbenet.

Magának Njegosnak is voltak dolgai. Olaszországban tanult, amikor megismerkedett a biliárdozással. Annyira megszerette, hogy amikor már ő vezette az országot, hajóval hozatott egy biliárdasztalt, amit Kotorból cipeltek fel Cetinjébe, az akkori fővárosba. Szép feladat lehetett. Kocsival melós felmenni most, hát még gyalog, biliárdasztallal. Ez a sztori annyira népszerű, hogy az életét bemutató cetinjei múzeumot a köznyelvben Biljarda-nak hívják. Hát nem jó fejek?

Ezek a dolgok nem rontanak az összképen, inkább csak szinesítik azt. Ez egy igazán élhető mediterrán kis ország, csodaszép tengerparttal és kalandos geográfiával. Nem lehet unatkozni egy percig sem. Ma megvettem a két legfontosabb dolgot, az ország két prémiumtermékét, amelyek nélkül nem szabad hazamenni. Az egyik a Njegusi-i szárított sonka (nem összekeverni a feljebb említett nemzeti hőssel, ez egy falu a Lovcen nemzeti parkban, ott csinálják az őstermelők. Zseniális cucc), másik a domacni loza nevű házigrappa. Már azon töröm a fejem hogy keveset vettem. Még jó hogy jövök nemsokára megint. Jó fej volt a boltosember, mindent meg kellett kóstolni, nem érdekelte hogy még vezetek. Mondjuk nem kérettem magam nagyon, itt a férfi az iszik, nincs engedmény.

Most látom, a szerbek megnyerték a röplabda EB-t. Biztos volt ünnep a 400-ban tegnap éjjel, sportőrültek...

Na, elnézést, de megyek aludni, holnap még vár rám 840 km hazáig. Hétvégére lesz itiner meg hírlevél meg minden. Addig viszlát.

ÍRÓDIK A BALKÁNTURISZT !!! VOL 5

2011-09-19T00:31:00.001+02:00

Utolsó előtti napjához érkezett az idei Balkánturiszt felmérője. Lehet hogy meghibbantam, de sajnálom holnap reggel elhagyni Albániát. Remélem mindenki így fog érezni a futamon is.
Ma némi tépelődés után a tengerparti verzió mellett döntöttem, részletek majd az itinerben. Előre csak annyit, hogy mostantól minden induló legyen szíves elkezdeni a felekezete szerinti Istenéhez imádkozni a jó időért, mert ha bejön akkor szenzációs napunk lesz.

Jelentem a Jón tenger mintegy 26 fokos, kristálytiszta, valamint elég sós. Helyi informátoraim, valamint saját tapasztalataim szerint egy hónap múlva még vidáman fogunk itt pancsolni.

Változatos egy ország ez, még megszáradni sem volt időm, amikor hirtelen már ezer méter felett, Európa legnagyobb egybefüggő pineafenyő erdején autóztam keresztül.

Ez a kiszámíthatatlanság, az állandó meglepetések - ez nagyon jellemző Albániára. Ez lehet jó és rossz is. Nem olyan jó például, hogy az autópályán bárhol felbukkanhat egy család, amint babakocsit tolnak szembe (leállósáv nincs...), vagy ugyanott egy 30 méteres offroad szakasz - természetesen előzetesen nem figyelmeztet erre semmi...

És persze úton útfélen a nem is annyira távoli múlt nyomai. Ezt a sztálinista "grafittit" egy remek kis épület oldalán találtam, ahonnan a tegnap már említett Hoxha elvtárs szerencsétlen katonái a közeli olasz partokat kémlelték. Merthogy jön a rettentő nyugat, és bekebelezi a paradicsomi Albániát. Istenem, mekkora egy hülye volt ez az ember! Amikor Hruscsov a híres XX. kongresszuson elismerte a sztálini múlt bűneit, akkor ez az okos nyilvánosan kijelentette hogy "a Szovjetúnió és csatlós államai revizionista árulók".

Mondhatjuk hogy hát aztán, csakhogy így egy mondattal nyomorra és éhezésre ítélte az egész országot. Itt ugyanis minimális a termőterület, így a mezőgazdaság, valamint a feleslegesen erőltetett, csak hazai piacra (és csak szart) termelő ipar külső segítség nélkül nem tudta eltartani az ország lakosságát. Idióta...

Témám volna még, de fáradt vagyok. Holnap reggel irány Montenegro, azaz Crna Gora, a Fekete Hegyek országa. Megígérem, mutatok egy olyan helyet, ahol megbizonyosodhattok arról, mennyire találó ez az elnevezés.

Viszlát Albánia, egy hónap múlva jövünk!

ÍRÓDIK A BALKÁNTURISZT !!! VOL 4

2011-09-17T22:30:00.002+02:00

Ma csak azért sem lesz tájkép!

Igaz ami igaz, ma egy kissé elegem lett a hegyekből. Ez egy alvás után majd elmúlik. A sztori röviden: megpróbáltam a tegnap beígért "hegyenát" útvonalat. Már az elején elég tré lett az út, de a helyiek rém lelkesen magyarázták, menjek csak el a hídig, arra van Permet. Néhány elágazásnál csak ösztönből mentem, így meg is lepett amikor egy relatíve jó karban levő hídhoz értem. Közben volt minden, keresztül az erdőn 1400 méteren és hasonlók - de tulajdonképpen járható volt.

Na a hídnál egy nyilvánvalóan semmit sem csináló (oké, szombat van) lovas formát kérdeztem meg hogy merre tovább, aki közölte hogy vissza kell mennem mert nincs út. Két órája jöttem befelé... Nem akartam hinni neki, mire közölte hogy eljön velem és megmutatja, mert 5 km-t lehet még menni a túloldalon és vége.
A helyzet az, hogy igaza volt... Nem színezem, visszavittem a lovához, szépen megköszöntem a segítséget és eszméletlen káromkodások közepette visszamásztam a főútra. Összesen négy és fél órát basztam el erre a kanyarra. Klassz.

Azért is felesleges volt, mert kiderült hogy a "főútnak" nevezhető képződmény is kielégít minden igényt. Kár lett volna kihagyni, egészen szédületes helyeken vezet, fel 1750 méterre a Barmash hágón át.

A Vjosa folyó völgyénél, majd a Drinos kanyonnál szebbet nehezen találni, több óra masszív szerpentinezés után pedig nagyon jól esett begurulni Gjirokasterbe. Előtte még volt egy kihagyhatatlan benzinkút, ahol nemcsak a szimpatikus kezelő lakott az épületben, hanem a kutya és maga két kútoszlop is. Praktikus...

Gjirokaster egyedülálló Albániában, nem pusztították el a "dekadens" régi épületeket, a hegyoldalban lévő óváros ma is eredeti állapotában látható Ennek egyetlen oka, hogy itt született az a paranoid idióta barom, aki több mint negyven éven át porig alázta és tönkretette népét és országát. Kitalálta, hogy szülőhelye egyfajta skanzen, élő múzeum legyen - s lőn.

Ez a rémálom ma a nagy szerencsénk nekünk, turisztoknak. Hangulatos, szép, barátságos hely. Konkrétan csak itt találkoztam külföldivel eddig, de itt aztán van japán fényképezgető, szutyi spanyol hátizsákos, német nyugdíjas motorral. Igazi multikulti hely, nagyon szimpatikus. Ja, és ami vicc, még olcsóbb mint az ország többi része. Ezt mondjuk nem értem, de maradjon csak így.

Ez a mai nap krónikája. Kalandosabb volt a kelleténél, de ez a hely kárpótol a sok szenvedésért :) Ablakomból a szürke kőből épült várkastélyra látok rá, alattam a város. Mély narancsszínben kel a Hold.

Ma sajnálkozzátok ki magatokat, mert holnap becsobbanok a tengerbe és utálni fogtok érte!

Ja, és itt ettem a legjobbat. Benne lesz az itinerben, kötelező az ebédelés a Dumi család éttermében!

ÍRÓDIK A BALKÁNTURISZT !!! VOL 3

2011-09-16T20:12:00.001+02:00

Előre szólok, ma ilyen tájképes napot tartottam. Annyira szép a szakasz, hogy megállhattam volna még kétszázszor. Korán kezdődött a nap, Kukesből lejutottam egészen Korcéig. Nagyon jó kis hely, szállásunk a hegytetőn lesz a sörgyár fölött. Amúgy a Tirana sör erősen túl van favorizálva, ez a helyi sokkal jobb.
Rossz tapasztalat továbbra sincs, szerencsére meglepetés sincs. Librazhdig az út ugyanaz a mocsok mint volt - és amit annyira vártok :) Ehelyütt idéznem kell nagyrabecsült barátom örökérvényű mondását:

"Az aszfalt megöli a romantikát"

Na itt az Albán Alpokban nem öli. Sajnos készül már a rendes út, de pár évig még nem fog összeérni, ugyanis a két végétől kezdték. Sok logika nincs amúgy a dologban, néha van 3 km tüköraszfalt, majd 17 km szamárcsapás, majd megint 2 km új út. Ők tudják.

Mindenki integet, megállni és bemenni kérdezni itt is olyan mint Afrikában, csak itt a mentatea helyett török kávé van, amelynek elfogyasztása közben vidáman nyomják albánul. Aztán kiderül hogy egy embert várunk aki tud németül. Ember megjön, még egy kávé. Erre kiderül hogy annyit tud németül, hogy Lionel Messi Barcelona wunderbar. Ááá, halálosak. Mondjuk unalmas lehet "itt fent". Az rendben hogy nincs sok feszkó, de azért a nyuginak is van határa...

Ma tettem egy pontot oda ahol egyszer egy nagyon jót megálltunk/söröztünk a két Gárdonyi fiúval. Jó volt rájuk gondolni. Tudom, ez az élet rendje, de szinte lelkiismeret furdalásom volt, hogy már inkább mosolygok, ha eszembe jutnak.

Azért sztorizok, mert amúgy leírhatatlan az egész. Kitaláltam néhány jó hülye feladatot, rohangáltam a festékszóróval mint egy zergebak, bagóztam, söröztem, megittam 3 liter vizet - szóval minden rendben.

Holnap a végcél a tengerparti Orikum, de odáig aligha jutok el. Rápróbálok egy, a térképen talált, vékony sárga vonallal jelzett útra. Akkor sincs semmi ha nem járható, legfeljebb visszamegyek. A helyiek úgyis tudják majd ott lent, hogy menjek vagy ne menjek. Gjirokasterig akkor is eljutok, azt nagyon várom.

Nem reklám, de vegyetek Lonely Planetet. Használható - még itt is. Van egy Western Balkans, az is több mint a semmi. Persze kotorászhattok a neten is, minden kis faluról van valami. Készüljetek, mert az itiner nem utikönyv lesz.

De hosszú lett... Jó olvasgatást!

ÍRÓDIK A BALKÁNTURISZT !!! VOL 2

2011-09-15T20:50:00.002+02:00

Koszovó az az ország (hely, államalakulat, mittomén...) ami mindig szolgál valami meglepetéssel. Nekem az idei ez a tábla volt. Ezen a téren amúgy is jók... A kép nem csal. A legközelebbi egybefüggő vízfelület kb. 70 km-re van...

Amúgy a hírekkel ellentétben érezhetően csökkent a feszültség, oldottabb a hangulat. Gondolom ez a szerbek lakta részen nem így van - de arra idén nem megyünk. A nyüzsi és az épitkezési kedv töretlen. Vajon itt ingyen van a tégla? A határ befelé laza, kifelé csak intettek. Na ez szokatlan errefelé.

Albánia? Kedvencem. Épülnek az utak veszettül, persze az új szakaszokon összesen nem mentem fél órát. Az észak déli irány mintha nem létezne, ott marad a köves csapás. Meg a hegyek, a gyönyörű táj és a kedves formák mindenhol. Lassan kihalnak az egyes golfok, a kettes széria még tartja magát.

Kukesig jutottam le, délután fél hatkor már nem vágtam neki a Peshkopie-ba vezető remek szakasznak. Itt minden változatlan, olcsó és jó a büfé és (aki még nem tudná) szépek a lányok. Itt korzóznak fel-alá az egyetlen főutcán. Egyszer meg kéne várni, meddig tart itt az esti "krúzolás", de eddig mindig a helyiek bírták tovább.

Technikailag minden oké, ne aggódjon senki, jó lesz ez.

ÍRÓDIK A BALKÁNTURISZT !!! VOL 1

2011-09-14T20:16:00.002+02:00

Üdv minden rámfigyelőnek!

Nekivágtam a Balkánturiszt pályaírásának. Mondhatnám hogy végre, de az a helyzet hogy nem véletlenül halasztottuk relatíve későre. Az időjárás így is elég brutál, de legalább nincsenek már turisztok, plusz a feladatok épen maradására is több az esély így.
Igazán nem a kötelező köröket akarom futni, de az autóval kell kezdenem. Igazán köszönjük Gábor és Robi, nagyot könnyítettetek az életünkön. Megháláljuk!

Az eddigi két napról nem akarok sokat mesélni, egyrészt aki benevezett már, annak benne lesz az itinerben minden fontos részlet, a többieknek pedig a legjobb kedvcsináló pár kép. Na és a net is kissé esetleges.

A szerbiai Dunakanyar egészen varázslatos hely, húsz km-en belül van a Duna legszélesebb és legkeskenyebb része egész Európában, utóbbi a legmélyebb is, 87 méter!!! 8000 éves neolit emlékek, XIII. századi magyarok építette vár félig a vízben, alagutak tömege. Klassz!

Mélyebben behatolva Szerbiába a legérdekesebb a tájegységek váltakozása, volt már homokpuszta, ezer méter fölötti hágó, nemzeti parkok, de ebbe most tényleg ne menjünk bele mélyebben.

Később még mesélek, mára be kell érnetek ennyivel!

LENGYELORSZÁGI KEDVCSINÁLÓ - GO TO HEL! 2.0

2011-08-26T13:52:00.002+02:00

Ezen a túrán nem kap szerepet az offroadozás, a hangsúly a navigáción és a kiránduláson van. Néhány olyan helyet mutatunk most amelyek szerintünk kihagyhatatlanok.

Csorba tó

Itt még jeges, de szeptemberben tökéletes időnk lesz.

Zakopane

A Magas Tátra e gyöngyszemét talán mindenki ismeri, de nehéz betelni vele. Igazán gyönyörű.

Krakkó

Európa egyik legszebb városa. Közel van, mégis meglepően kevés magyar látogat el ide. Hibát követnek el...

Mazuri tóhátság

Malbork

Európa legnagyobb gótikus kastélya. Lenyűgöző méretű épületegyüttes, a kép nem is adja vissza mekkora.

Gdansk

Van egy kis probléma a jelzőkkel. Feljebb Krakkót Európa egyik legszebb városának "bélyegeztük". Akkor mi legyen Gdanskkal? Legyen akkor ez az egyik leghangulatosabb.

Hel félsziget

A kép megint nehezen adja vissza a látványt.

És akkor itt, a post végén a hírlevélben igért "további financiális ösztönző": A nevezési díjat 120 euróra csökkentettük fejenként.

Lejjebb már nem tudunk menni, az idő pedig fogy. Tessék szépen jelentkezni :)

KOSZOVÓ

2011-08-12T11:29:00.003+02:00

Készülődünk a Balkánturiszt pályaírására. Időközben volt egy komolyabb incidens a szerb-koszovói határvidéken. Mondhatjuk hogy a szokásos - de jó lenne már ha egyszercsak beköszöntene a béke a Balkánon. Egy ideig még nem fog.
Érdekes ez, külön-külön nagyon jó fejek a szerbek és az albánok is, mégsem tudnak (sose tudtak) egymással meglenni. Pedig a szerbek nem militáns huligánok, az albánok pedig nem esznek embert.
Most annyi történt hogy Koszovó úgy döntött, pár évvel a függetlenség kikiáltása után átveszi a határellenőrzést teljes államhatár-szakaszán a KFOR-tól. Ez nagyon nem tetszett a Koszovó északi részén elő homogén szerb kisebbségnek, szétdúltak és felgyújtottak egy határállomást, útakadályokat emeltek. Erre a békefenntartók visszavették a határellenőrzést. Közben ment a "hazafias szájkarate" mindkét oldalon, szerencsére áldozatok nélkül.
Ez a történtek rövid összefoglalása.

Azonban helyi barátaink szerint ez esetben nem a szokásos villongásról van szó. A jarinjei határállomás felgyújtói ugyanazok a szerbiai radikális fiatalok voltak akik a közelmúltban a botrányt csinálták Olaszországban a foci VB selejtezőn, odaútjukat ugyanazok finanszírozták akik akkor. Ezek az erők nem nézik jó szemmel a háborús bűnösök kiadatását, Szerbia közeledését az Únióhoz, a Nagy Szerb Álom szertefoszlását. Nekik kellett már valami jó kis nacionalista tűzrakás, kapóra jött az általuk provokációnak tartott határellenőrzési akció.
Aggódni nem kell, azóta helyreállt a status quo, egyébként sem erre vezet az útvonalunk. Az azonban biztos hogy a KFOR-ra még jó ideig szükség lesz.

GO TO HEL 2.0 - BEHARANGOZÓ

2011-06-15T13:59:00.001+02:00

Szerencsére a napokban többen kerestek azzal, hogy mielőbb mondjam a részleteket a második Go To Hel-ről. Ez remélem annak köszönhető, hogy a május végi túrán az ottlévők jól érezték magukat. (Árpi csupa jót írt a sysman blogon, a többiek nem publikálnak)

A nansen-p.hu weboldalon is nemsokára fent lesz az új kiírás, addig is íme az előzetes:

A Go To Hel 2.0 időpontja szeptember 23-26.
Az útvonal ugyanaz, a futam minden járművel teljesíthető, a versenyfeladatok akár egy "utcai" navigációval megtalálhatóak, megoldásukhoz csak odafigyelés és találékonyság szükséges, profi felszerelés nem!
A nevezési díj egy kicsit csökkent, 150 € /fő, a szálláscsomag 4 éjszakára ugyanúgy 100 €, mindenhol lesz fedél a fejetek fölött, nem kell kempingezni.
Minden további feltétel napokon belül fent lesz a weboldalon, kérdezni és jelentkezni lehet ott, vagy akár egy telefonnal illetve e-maillel nálam.

Várunk mindenkit szeretettel!

G...

2011-06-07T13:23:00.001+02:00

Azt hiszem ezen a blogon még nem volt szó szomorú dolgokról. Ma reggel viszont rápillantottam a naptárra - és megint nem tudok mit kezdeni magammal azóta.

Nyugodjatok békében barátaim! Nagyon sokat gondolok Rátok!

WELCOME TO HEL - VOL 2

2011-05-31T23:45:00.002+02:00

Hadd kezdjem a mai nap krónikáját a nekem legfontosabbal: titkos fogadalmamhoz híven megfürödtem a Balti tengerben! Elég durva volt, szerintem nem volt több 16 fokosnál, amikor kirohantam belőle, az elég erősen fújó szél szinte melegített. De megvolt és ez a lényeg! Itt a hős már megtörölközve jön, van video is az eseményről - aki nem hiszi, annak megmutatom!

Amúgy a Hel félsziget most még sokkal klasszabb volt mint a felmérőtúrán, a természet még jobban kizöldült, meleg van, minden nyitva van, de még nincs tele turisztokkal. Nagyon kellemes és extra hely.

Folyamatosan azon filózunk hogy szeptemberre meghirdetjük újra ugyanezt, kevesen voltunk, pedig ha valami jó szórakozás, akkor ez a túra az. Ráadásul nem kell hozzá eszelős felkészültség (egy sima autós navigációval végig lehet jönni), rengeteg idő, és pénz. Nemsokára kitaláljuk mi legyen.

A strandolós rész után megmásztuk még a heli világítótornyot (belátni az egész várost, körbe a tengerrel), majd egy szolíd ebédelős díjkiosztó után mindenki ment amerre kedve és ideje engedte.

Mi visszajöttünk a megunhatatlan Gdansk-ba, egy jó városnézés után lassan nyugovóra térünk, holnap irány a festői Ostrava - de ez már egy másik történet...

Összességében majdnem minden megvalósult amit ettől a túrától vártam - kivéve a résztvevők számát. Most következik az albániai pályaírás, majd szerintem újra Lengyelország - több reklámmal, kicsit más szemlélettel - Go To Hel !

WELCOME TO HEL !!

2011-05-31T19:37:00.001+02:00

Az első és legfontosabb, hogy a foglalkozás elérte célját, megérkeztünk a csodálatos HEL-be. A versenyt a 07-es csapat, Lévai Ákos és Fonyódi Zoltán nyerte, hallatlan izgalmak után. Az első napot kivéve ugyanis senkinek esze ágában sem volt időben beérkezni és leadni a versenylapot, így az az eredmény lett egyben a végeredmény is. A záró szakaszról szóló postot később rakom föl, mert...

...kimaradt a beszámoló a tegnapi napról, a Sulejowi tó - Sopot etapról. Hosszú, de nagyon kellemes, látványos és érdekes nap volt. Alig-alig mentünk főúton, néha komoly navigációs feladat volt megtalálni az aktuális mellékutat, amely sok esetben makadám vagy murvás erdei út volt.

Haladni viszont jól lehetett mert ezeken a madár se jár. Nagyon szép volt a helyiek által kis Finnországnak nevezett tóvidék, erdők, kisebb-nagyobb vizek, megint erdők, jópofa szakasz volt.

Malborkban megnéztük Európa legnagyobb gótikus kastélyát. Kis város - hatalmas kastély, méltán része a világörökségnek.

Nem messze innen, Tczew-ben (állítólag "csiv"-nek mondják) véletlenül találtunk egy mérnöki csodát, a régi vashidat a Visztula felett. Hát ez nekem nagyon tetszett, lesz video is!

Sopotba megérkezvén nem kis döbbenettel vettük tudomásul, hogy a szállásunkat kiadták egy gyerekcsoportnak, szerencsére kb. 300 méterre onnan találtunk villámgyorsan egy jobbat. Az ilyesmi egyébként szerintem nem jellemző Lengyelországra, de úgy látszik előfordul.

A városban mászkálva töltöttük az estét, persze mindenki hulla volt, úgyhogy nem vittük túlzásba. Így is későn kerültünk ágyba, de ma nem kellett korán kelni, 10-kor volt a rajt - de erről később.

TYSKIE BROTHERS

2011-05-29T22:12:00.000+02:00

Na a tegnapi nap nem múlt el nyom nélkül, rettentő másnaposan és későn indultunk. Senki nem foglalkozott komolyan a versenyzéssel, a feladatlap ma csak navigációs segédletnek volt jó.

Amúgy szép nap volt, remek, haladós mellékutakkal, erdőkkel. Zakopane után ráleltünk a világ talán legszürreálisabb üzleti vállakozására, ez egy kertiszobor és autógumi dealer, ennyi giccset egy rakáson én még nem láttam.

Krakkóban is elcsaptunk egy csomó időt, ezt a várost én nem tudom megunni. Gyönyörű.

A motorosok között a 3-as rajtszámú Bögöthy Árpi, az autósoknál a 7-es csapat (Lévai Ákos és Fonyódi Zoltán) áll az élen, mindketten jól állnak üzemanyaggal, nehéz lesz őket megszorítani :)

Munka után édes a pihenés, lengyel alámondással nézem a Csillagok háborúját (ezt egyszer hallanotok kell...) holnap jön a leghosszabb, de talán a legszebb napunk, fel egészen a Balti tengerig, ismét egy eszméletlen várossal megfűszerezve - Gdansk is remek darab. A cél Sopot.

FASZA IDŐ AZ ELSŐ NAPON

2011-05-28T21:55:00.002+02:00

Az nem elég, hogy a nevezettek fele különféle problémák miatt nem jelent meg a rajton - remek idő is köszöntött ránk az első napon, gyakorlatilag végig esett az eső.

A festői Szlovákiából így nem sokat láttunk, de még mindig jobban jártunk mint a tátrai kerékpáros körverseny résztvevői, ömlő esőben, villámlás közben tekertek, hatvannal. Brutál. Igazán drámai körülmények voltak. A Tátra hozta magát, ha egy-egy pillanatig úgy is nézett ki hogy tisztul, ez gyorsan elmúlt.

Mindenki végignyomta a napot, Árpinak külön respect, fossá ázott de kemény volt...

Zakopane rendben van, mint mindig, ebben a pillantban a BL-döntő félidőben 1-1-re áll. Elnézést de nem tudom kihagyni: Árpi összesen egy pár cipőt hozott, így fest jelenleg, kölcsönpapucsban, nyolc fokban:

BRÉKING: A Barca nyert, simán, nagyon jól játszottak. A nap hőse lassan megszáradt, majd kimentünk még egy utolsó cigire a kocsma elé - és ekkor érkezett Tamás. Hallotta hogy magyarul beszélünk, ő is csatlakozott, lengyel létére szinte tökéletesen beszélte a nyelvünket. Mindenáron be akart minket vezetni a zakopanei éjszakai életbe, persze hagytuk magunkat. Így eljutottunk egy elég elvetemült discoba, ahol a megkezdett foglalkozást folytattuk.

Az nem derült ki hogy emberünk vetít vagy sem, de hatalmas figura volt. Kedvencem, amikor megkérdeztük van-e gyereke. Közölte hogy van három, két hároméves és egy két és fél éves. Számolgattunk de nem adta ki, aztán elmagyarázta: az egyik a feleségétől van, a másik kettő más nőktől, "mert olyan városban élek (Zakopane) ahol sok a turista asszony!" Szenzációs.

A nap végére szerintem senki sem emlékszik kristálytisztán, de valahogy hazataláltunk... Ezeket a sorokat már Krakkóban írom, előrejöttünk és az egyik ponton, sörözgetve várjuk a versenyzőinket. A csapolt Tyskie még mindig remek!

GO TO HEL! - IDŐJÁRÁS ELŐREJELZÉS

2011-05-24T11:20:00.000+02:00

Jelen állás szerint egész jó időnk lesz, egyedül a nyitónap, 28-a kérdéses. A Tátrában lehet eső, de hideg nem lesz.
A további napokon kifejezetten szép idő várható, kb. mint itthon. A Balti tengernél 23-25 fok várható, a víz 11 fokos. Rozmárok előre!

BAJA SAXONIA

2011-05-14T07:23:00.001+02:00

Lengyel barátaink, Jurek és Grzegorz a RallyCamp-től nemrég nagyon komolyat mentek egy németországi nyílt versenyen, negyedikek lettek abszolutban egy "kissé" átépitett Fiat 500-assal.

http://youtu.be/eP0Or2PjQmA

A video nem nagy szám de azért látszik hogy az erő velük volt. Gratulálunk!

HANGULAT

2011-04-30T17:08:00.001+02:00

Gdansk és a Hel-i félsziget berágta magát nagyon. Tetszett. Pár kép még onnan.

Frissült a kedvcsináló az oldalamon, regisztrációk welcome!

HEL, JÉGKORONG, ÉS HÚSVÉT

2011-04-24T22:27:00.001+02:00

INTRO
   Elnézést azoktól akik hűen követték az eseményeket, egy teljes napot késett ez a post. Tegnapelőtt délután végeztünk a futam előkészületeivel (részletek alant), majd egy kései ebéd után elindultunk hazafelé. A terv az volt hogy megyünk este tíz körülig, aztán az lett belőle hogy reggel hétre már ágyban voltunk - de otthon! Hétvége volt, éjszaka volt, jó idő volt - hazajöttünk egy lendülettel. Jó ez a kis autó.
   Aztán pár óra alvás után post-olás helyett kimentem a B csoportos hoki vb döntőjére, ahol hosszabbítás után kaptunk ki, így nem jutottunk fel. Dráma, férfikönnyek a jégen, csalódottság a köbön...
   Ma meg reggeltől a családdal húsvét, szülők sonka. Szóval elnézést.

Lássuk akkor az utolsó lengyelországi napot. Sokat nem fogok mesélni, mert a Balti tengert, Hel-t és környékét egyszerűen látnotok kell. Ezt nem mézesmadzag, nem akarok senkit győzködni. De komolyan, mi sem gondoltuk hogy északon ilyen eszméletlen tengerpart van...

...mint ahogy azt sem hogy maga a félsziget tele van második világháborús katonai támaszpontok maradványaival. Military-buziknak igazi paradicsom, de akit amúgy nem igazán foglalkoztatnak a régi háborús vasak, azoknak is tetszeni fog az erdő közepén beásott acél lövegtorony két gépágyúval - meg ilyenek.

Persze újabb lengyel furcsaságokra is bukkantunk, részletek majd az itinerben. És jobb ha tudjátok, hogy itt (ott) szabad a CB rádió használata, amivel élnek is a helyiek.

Lezárult tehát a Go To Hel futam pályaírása, köszönöm és köszönjük a figyelmet. Remélem minél többen leszünk a futamon, megdolgoztunk a jó mulatságért. Üdv mindenkinek. További hírek rövidesen.

DAY FOUR - MAZURSKIE, BALTYCKIE...

2011-04-22T00:49:00.000+02:00

Az van, hogy kezdünk nagyon "belejönni Lengyelországba", már régen a következő évi túrát tervezgetjük, annyi a látnivaló / átélnivaló. Persze, oké, nagy ország - de tényleg meglepő az a változatosság ami egy ilyen észak-déli tengely mentén haladva tárul a szemünk elé.

Ma érintettük a Mazuri tóhátságot, ami tapasztalt sofőröm (Zoli nem hagy nagyon vezetni) szerint tényleg kis-Finnország. Tavak, zsombékok mocsaras területek között téptünk a fenyőerdőben.... extra hely, a legszebb része innentől jóval keletre terül el.

Aztán hirtelen váltással elértük (végre?) a Balti tengert, ami újra egy másik világ. Aki Gdansk-al be tud telni azzal szerintem valami baj van és kiránduljon Dabasra (elnézést a dabasiaktól, nincs ott semmi gáz). Elmondtam félórán belül vagy negyvenszer miközben az óvárosban mászkáltunk hogy "ez milyen jó hely".

Most Sopotban bázisolunk, erre már tényleg nem keresek jelzőket, fotó sincs, tessék eljönni és megnézni. Félelmetes mennyire keveset tudunk róla, alig néhány embernek ugrik be annyi hogy jazz-fesztivál, de a térképen elhelyezni még kevesebben tudnák...

És akkor még nem szóltunk a világ talán leglehetetlenebb helyén lévő elsőbbségadás kötelező táblájáról,

...és arról hogy 2011-ben a külföldi filmek itt minden csatornán alámondásosak, ráadásul minden szereplőt ugyanaz a férfihang darál...

Ja, és a vendéglátóipar ÁFÁ-ja 8 (nyolc!!) százalék. Most sajnálom igazán azon barátaimat akik ezzel a feltételrendszerrel próbálnak meg kelet-európaiként versenyre kelni...

Reggel Go To Hel !!!

DAY THREE - ERDŐK, MEZŐK, VISZTULA

2011-04-21T00:05:00.001+02:00

A mai nap tényleg nagyon hosszú lett, végülis "felkapaszkodtunk" egészen Plock-ig, ami annyit jelent hogy a Visztulától (Wisla) indultunk és a Visztulához érkeztünk. Itt a folyó már kb a mi Dunánk méretére szélesedik ki, bőven Varsó fölött vagyunk. Ha tegnap Krakkóról azt írtam hogy sok a templom és a kocsma, akkor itt rengeteg a pizzéria és a bank.

Kóricáltunk mindenféle utakon, az ország nagyon változatos, voltak már magas hegyek, hatalmas lombos erdőségek, hullámzó szántóföldek, jó így elmélyedni benne.

Érdekesek a részletek is, nehéz megmagyarázni miért vonzódnak egy kb. negyven km-es szakaszon a népek az izléstelen betonelem-kerítésekhez, mint ahogy azt is hogy miért csak akkor villognak a szembejövők ha elfelejted felkapcsolni a lámpádat - mintha ez lenne a legnagyobb probléma a közlekedéssel. A templomok között is van egy-két nagyon "vad" darab...

De összességében ország nagyon rendben van. Kisautónk remekül viselkedik, eddig mentünk 920 km-t és még nem tankoltunk. Nekünk persze a sok tekergés miatt sokkal hosszabb az út mint amennyit majd a futam során kell teljesíteni.

A Sulejówi tónál nagyon kényelmes és szép lesz a szállás - a részletek legyenek meglepetések. Holnap már a Balti tenger vár ránk, egy újabb "másik világ".

Köszönjük a figyelmet, csak így tovább, lehet ám regisztrálni az oldalon :)

DAY TWO - LENGYEL MAGYAR...

2011-04-19T20:58:00.001+02:00

Lengyelország már csak ilyen - akármikor érkezem otthon érzem magam. Remélem számos lengyel barátunk is így van a mi hazánkkal. Ma nem mentünk sokat, reggel még körülnéztünk a Csorba-tónál,

utána átmentünk (átjöttünk) Zakopanéba, megkerestük a majdani szállást (nagyon klassz, közel a bitang nagy síugrósánc),

aztán feljöttünk Krakkóba. Ez a város egyszerűen remek, hangulatos, zöld, és bár hülyén hangzik, de ez jutott eszünkbe: feltűnően rengeteg a templom és a kocsma. Tehát igazán barátságos hely. Jót barangoltunk az utóbbi években leginkább vendéglátóhelyeiről elhíresült régi zsidónegyedben (Kazimierz)

és az óvárosban, itt már nagy a készülődés, Lengyelországban a húsvét legalább olyan fontos ünnep mint a Karácsony, "vörösmartyszerű" a főtér hangulata.

Holnap tényleg korán kelünk és irány észak - legalább Lódz-ig el akarunk jutni. Tessék visszajelezni hogy legalább elolvassátok amit írunk!!! Köszi!!!

DAY ONE - TÁTRAI BARANGOLÁSOK

2011-04-18T21:24:00.003+02:00

Jó későn indultunk, úgyhogy várható volt hogy nem érjük el Zakopanét napvilágnál - s lőn. A festői Csorba tónál (Strbské Pleso) találtunk egy remek panziót. Eszméletlen tempóban kupálódnak ki itt ezek a helyek, a korábban szlovák specialitásnak számító kis szürke kockaházak ugyan még néhol tartják magukat, de már a falvakban is megjelentek a színek, a turisták által látogatott helyeken pedig tényleg "svejc"van. Még a Fico-óriásplakát dózist kellene némiképp csökkenteni és abszolút élhetőnek lehetne nyilvánítani Szlovákiát.

Igéretünkhöz híven kreáltunk pár biztos eltévedést nyújtó feladatot, persze annyira nem vadulunk, ez a túra másról szól. Finomitunk a szabályrendszeren is, de ne izguljon senki, a lényeg nem változik. Nem lesz autópálya és az lesz a legfontosabb ki ér el a legmesszebb egy tankkal.

A táj ismerős és kedves nekünk de a 2004 őszi nagy tátrai vihar eszméletlen pusztítását még nagyon magukon viselik az erdők, főleg ez a rész ahol ma jöttünk.

Amúgy most épp két szezon között vagyunk, szinte minden zárva, de látszik hogy van pénz, komolyan fejlesztik a sí-infrastruktúrát is, például remek pályák épültek Feketebalogon (Cerny Balog), érdemes leszakadni a zsufolt Chopokról és körülnézni.

Mára ennyit, nagyon jó a kaja, holnap folyt köv.

NANSEN ÚTNAK INDUL

2011-04-13T09:50:00.000+02:00

Üdv olvasók!

E blogon lesznek olvashatóak a legfrissebb információk, gondolatok, és minden ami útközben eszembe jut.

Hétfőn vágunk neki a GoToHel! futam pályabejárásának. Igyekszünk majd olyan útvonalat találni ahol mindenki jól eltéved, majd megtalálja a helyes utat és utána jól érzi magát. Nagyjából ez cégünk mottója is :)

Ezúttal mi is olyan autóval megyünk, amely a "versenyfeltételeknek" megfelel, tehát legalább ezer km-t tud megtenni egy tankkal és csak minimális terepjáróképességei vannak - egy kis diesel VW Poloval.

A honlapon működik végre a regisztráció, ne habozzatok mielőbb csatlakozni. Minden egyéb részlet, feltétel ott megtalálható az alapszabályok illetve a GoToHel! alpontoknál.

Szabolcs és Zoli - a pályaírócsapat