DAY ONE - TÁTRAI BARANGOLÁSOK

Jó későn indultunk, úgyhogy várható volt hogy nem érjük el Zakopanét napvilágnál - s lőn. A festői Csorba tónál (Strbské Pleso) találtunk egy remek panziót. Eszméletlen tempóban kupálódnak ki itt ezek a helyek, a korábban szlovák specialitásnak számító kis szürke kockaházak ugyan még néhol tartják magukat, de már a falvakban is megjelentek a színek, a turisták által látogatott helyeken pedig tényleg "svejc"van. Még a Fico-óriásplakát dózist kellene némiképp csökkenteni és abszolút élhetőnek lehetne nyilvánítani Szlovákiát.





Igéretünkhöz híven kreáltunk pár biztos eltévedést nyújtó feladatot, persze annyira nem vadulunk, ez a túra másról szól. Finomitunk a szabályrendszeren is, de ne  izguljon senki, a lényeg nem változik. Nem lesz autópálya és az lesz a legfontosabb ki ér el a legmesszebb egy tankkal.


A táj ismerős és kedves nekünk de a 2004 őszi nagy tátrai vihar eszméletlen pusztítását még nagyon magukon viselik az erdők, főleg ez a rész ahol ma jöttünk. 





Amúgy most épp két szezon között vagyunk, szinte minden zárva, de látszik hogy van pénz, komolyan fejlesztik a sí-infrastruktúrát is, például remek pályák épültek Feketebalogon (Cerny Balog), érdemes leszakadni a zsufolt Chopokról és körülnézni.


Mára ennyit, nagyon jó a kaja, holnap folyt köv.