BALKÁNTURISZT 2011 - ALBÁNIA - MONTENEGRO

A második albániai etap szerintem érdekesebb, és talán technikailag nehezebb is volt, mint az első. Felavathattuk a rövidnadrágokat, por sem volt, szóval remekül indult a napi foglalkozás. Sarazott mindenki becsülettel, de az utak alapvetően kövesek, nem kellett elakadástól tartani. A vége felé voltak tempós részek is, aki nem próbálta, az nem tudja elképzelni, mennyire jó nyolcvannal menni lefelé Librazhd-ba...

Ezen a szakaszon volt a túra egyetlen balesete is, szerencsére a szituáció inkább vicces volt, mint veszélyes. A Ták Mózsna Disco és a T-P Team ütközött össze egy parkolóhelyre beálláskor, nem akarok igazságot tenni, ők sem haragudtak egymásra.

Az Ohrid tó a legszebb arcát mutatta, az egyik helyi halas kajáldának jó napja volt, csúnyán lerohanta a kiéhezett horda. Az esti buli részleteit borítsa a feledés homálya, elég annyi, hogy az egyik mottó itt született: 

"Ilyenkor kell hazajönni ?"

Másnap a cél a tengerpart volt, egy lélegzetelállító panorámaúton Gjirokasterig, majd az alattomos aszfalton Dhermi-be. Ennyi kanyar egyszerűen nincs is, olyan érzés volt kiszállni az autóból mintha egy komolyabb hullámvasúton utaztunk volna, megrázó, de izgalmas. 

Jövőre ezt a napot majd rövidebbre vesszük, több idő kell Gjirokasterre és világosban szebb lesz leérni a tengerhez. A zárónap a tényleg szédületes Parase beach-en indult, senki nem volt a parton rajtunk kívül, egy 3-4 kilométeres szakaszon. 

Ritka élmény és lehetőség ez ma már, Európában pedig alighanem egyedülálló.
A célig hátralevő szakasz szintén némi átszerkesztésre szorul majd, de számomra a futam legszürreálisabb, egyben egyik legjobb élménye volt, fent várni a célbaérkezőket a Lovcen hegyen, 1600 méteren, hidegben, vaksötétben. A vacsora és a díjkiosztó már nem igazán mozgatta meg a hullafáradt brigádot, de az a jól ismert "megcsináltuk-béke" vett körül. Ha minden igaz jövőre teljesen új pályát kell írnunk, annyi ismétlőnk lesz...


A hazaút mindig fakultatív program, akinek sürgős dolga volt az "tűzött fel" (14-16 óra...), nekünk szerencsére volt még egy napunk. Újra, immár világosban felmentünk a Lovcenre,

   
majd az Ostrog monostorhoz, onnan a boszniai ékszerdobozba, Mostarba. A város hangulata lenyűgöző, must see place. A Marsall kocsma tulaja meg kitett magáért, volt minden :)


Nehéz az összegzés. Sokat mentünk, sokat láttunk, mi szervezőként sokat izgultunk, keveset aludtunk. Szóval jó volt. Tudjuk, mit és hogyan kell átalakítanunk, de egy dolog biztos: 2012-ben is lesz Balkánturiszt!! 

A következő külföldi közös szervezésű programunk a Kárpátok-Csernobil lesz, valamikor tavasszal. Részletek nemsokára!

BALKÁNTURISZT 2011 - EREDMÉNYEK ÉS VAGÁNY ÚTITÁRSAK

Több, közte néhány igen komoly tanulságot kell levonnom az elmúlt egy hét történéseiből. De ezeket nem itt, és nem most teszem, nyugi.
Kezdenek ébredezni a külsősök - ők nem tudják milyen fáradtan estünk haza tegnap - eredményeket és beszámolókat követelve. Kezdem tehát azzal, hogy mindenki célbaért rendben, épen és egészségesen!!

A BALKÁNTURISZT 2011 VERSENY HIVATALOS VÉGEREDMÉNYE:

1. CRAZY DOCTORS - DR. KAPITÁNY LÁSZLÓ, DR. KOVÁCS LAJOS, 89,5
Kívülről nézve elképesztően gyors menetben voltak, de sosem feszültek be, mindig volt mindenkihez pár kedves szavuk és pálinkájuk. Szaktudásukra szerencsére nem volt szükség. Nagy-nagy gratula!!!

2. FAIR PLAY - TURI TIBOR, KUCZORA ZOLTÁN, CSÁKI MÁTÉ, 72
Ők sem kímélték a technikát sosem, rettentő szorgalmasak és precízek voltak a feladatoknál, legyőztek némi csapat-gyomorbajt, azaz saját magukat is. Egyszer kiszaladtak az időből, szorosabb is lehetett volna.

3. T-P TEAM - POZSONYI KÁLMÁN, TAJTI ISTVÁN, 58,5 ponttal
A laprugók előnyeit nem annyira élvezték a köveken, ennek ellenére nyugodt, szinte érzelemmentes versenyzést mutattak be. Rájuk is minden esetben lehetett számítani. 

A helyezetteken kívül mindenképpen meg kell említeni Tatabánya tigrisét, azaz Szőlősi Tamás motoros barátunkat, aki az ismert jó kedélyével és rendíthetetlenségével nyomta végig a távot. 
Különleges színfolt volt a Das Team, azaz a Závodszky család, ők két gyerekkel a fedélzeten, remekül navigálva odaértek (szinte) mindenhova, végül az előkelő 5. helyet szerezték meg. 
A roncsderby kategóriát - ha lenne ilyen - mindenképpen a Libero csapat nyerné, özönvíz előtti Subarujukhoz kellett némi kitartás, de ez bennük megvolt, gratulálunk Lévai Ákos és Vincze Gábor. 
Ebből a felsorolásból kihagyhatatlan még a Rokker Team, azaz Kádár Balázs és Faludi Norbert teljesítménye, mindannyian tudjuk miért, Nomen est omen. Szép volt.

Kedves többiek, ne haragudjatok, hogy mindenkit nem említek meg név szerint. Feljebb már írtam, hogy mindenki rendben célba ért, és ez nekem/nekünk nagyon fontos. Nagyon ügyesek voltatok, kitartóak, sok esetben bátrak, egészségesen fanatikusok. Gratulálunk, és nagyon várunk benneteket vissza! 

A következő post-ban összefoglalom az utolsó napok és a hazaút eseményeit. 

BALKÁNTURISZT 2011 - HARMADIK NAP - ALBÁNIA VÉGREMÁR :)

A mai nap legfontosabb információja, hogy FRADI - DÓZSA 3-0 !!!!!


Egyébként a festői, és tegnap már megénekelt Koszovóból elég korán átcsapott a társaság Albániába. Az idő fos, de senkit nem érdekel túlzottan. Legalább úgy néznek ki az autók, mint egy offroad túra résztvevői. A mai szakasz az egész út legrövidebb része volt - kilométerben. 

Amúgy rendesen megszenvedett vele mindenki, nekem külön jólesett látni a beérkezőket, fel volt mindenki dúsulva rendesen. Állítólag a pálya is jó lett - vagy csak nem akarnak megbántani. 
Az előző két napon jórészt aszfalton mentünk, ezért nem akartam senkit fárasztani a részeredményekkel, de ma kiérdemelték a srácok/lányok.

Féltávnál vezet a 23-as FAIR PLAY csapat, (Turi Tibor, Kuczora Péter és Csáki Máté)
második, mindössze egy ponttal lemaradva a 03-as CRAZY DOCTORS (Dr. Kapitány László és Dr, Kovács Lajos),
a harmadik helyen pedig általános meglepetésre a 69-es DAS TEAM (Závodszky Attila, Szalavári Judit, Závodszky Emese és Závodszky Barna) családi vállakozás áll. 

Mögöttük is szoros, elég komoly verseny várható a dobogóért. Eddig a hangulat remek, a hozzáállás példamutató, a futam sportszerű keretek között zajlik, és rengeteg pálinka fogy.

Ma klassz a net, úgyhogy rakok tegnapra, és ide is pár képet, a többiek már tombolnak a Facebookon.

Holnap folyt. köv. keresztül az Albán Alpokon, le egészen Korce-ig. Jó lenne ha javulna az idő valamennyit.

BALKÁNTURISZT 2011 - MÁSODIK NAP - KOSZOVÓ

HELLO MINDENKI!


Ma nem lesz kép, elég bizonytalan a net itt a remek kis Peja-ban. Nem úgy a helyzet.


El kell ide jönni, hogy az ember újra szembesüljön vele, mekkora átok is a média. Még tegnap is kérdezte valaki e-mailben hogy nem félünk-e Koszovótól, mert látta a hírekben hogy barikádok vannak MINDENHOL. Persze a szerbiai szállodás nőci is közölte reggel, hogy felelőtlenek vagyunk, és a határon lehet hogy be sem engednek. Kinevettem...

Figyelem! Koszovóban rend van, Koszovó rohamosan fejlődik, - hol van már a négy évvel ezelőtti csumpi... - az emberek továbbra is barátságosak, kedvesek, és komoly olcsóság van. A határon nyugi van mind a két oldalon, persze most, hogy északon a koszovói szerbek csinálják a tüzet, sokkal nagyobb a forgalom ebből az irányból. Soha nem lennék kamionos - olyan hat kilométer volt a sor. Persze, Bosznia felől egy út van, keresztül egy 2000 méteres hágón, északról zárva - csak erre lehet szállítani.


Embertelen nyüzsi van amúgy, szerintem Pristina ma az egyik legkilátástalanabb közlekedésű város Európában. A legjobb mai sztori amikor az egyik kaotikus, építkezéses kereszteződésben a  forgalmat irányító két rendőr megállított egy buszt, majd felszáltak és el. Na ebben a pillanatban mindenki megindult minden irányba. Pazar volt.
Ilyen az egész "ország" - szeretem.

Holnap Albánia! Azt még jobban!

BALKÁNTURISZT 2011 - ELSŐ NAP - SZERBIA

Üdv Ránk Figyelők!

A mai nap egy (szerintem) hangulatos rajtceremóniával indult. Persze páran már rögtön reggel sztoriba kerültek, volt aki az útlevelét hagyta valahol, (ki otthon, ki a Balatonnál...) másokat a PeCsa felé közeledve tört totálra hátulról egy baráti szlovák autó (Soós Karcsi és Levente jól vannak, a technika kevésbé).

Tehát egy brigáddal kevesebben, rendesen kialvatlanul, de azért a „végre megyünk” érzéstől hajtva vágtunk neki a túra leghosszabb napjának.

Ez nem hangzik jól, de még sokkal szarabb. Részben az elszakadás-érzés különböző fokozatai, részben a csapatokon belüli összeszokottság hiánya okozza, de valami soha nem stimmel az első napon.

Ehhez képest vállalható állapotban érkezett meg mindenki a mátraházai SZOT üdülő feújított változatába. Az idő a határ után átváltott az otthoni szomorkásból mediterrán őszbe, a szerbiai Dunakanyar a szokásos varázslat.

A hangulatomon a döbbenetes méretű (570 férőhelyes!!!) hodály-étterem rettenetes vacsorája sem rontott sokat, sőt, az éjszaka közepéig tomboló alagsori tinidiszkó is inkább csak aláfestés. Van itt hat Neoplan-nyi gimis osztálykirándulás, tolják is rendesen. Ez is a kalandrali szépsége.

Ja, összesen 3 (igen, három) csapat ért be időre. Hiába írom le, hogy tessék figyelni, nem nagyon lehet minden pontot összeszedni limitidőn belül. Feleslegesen mondom, hogy igyekezni kéne az utolsó félszáz kilómétert még világosban elérni... 

RTFR... (na, ki érti?)

Holnap hatolunk tovább délre, remélem rövidnadrág lesz.