...ÉS MEGÍRÓDOTT !!! HATODIK, BEFEJEZŐ RÉSZ

A küldetés teljesítve, kész vagyok! Nekem nagyon tetszik a "pálya", elégedett vagyok, de majd akkor dicsérjetek meg, ha mindenki az lesz a végén. 
Vicces nap volt amúgy. Reggel Ulcinjban még majdnem megfőttem, kegyetlen meleg volt, aztán ahogy jöttem fölfelé látszott, hogy komoly vihar van készülőben. 

Volt már benne részem, minden nyáron jó pár kitör az Adrián, köszönhetően a környező hegyek miatti mikroklímának. Elméletem szerint (de ezt szakértők még nem erősítették meg) minél magasabb hegyek vannak minél közelebb, annál nagyobb a vihar. Nekem persze éppen a legnagyobb esőben kellett felmennem a Lovcenre, 1600 méterre, ahol a cél lesz. De az élet már csak ilyen. legalább az Úr lemosta a kocsit. Rá fért már nagyon. 

Egyébként Montenegro is nagyon jó hely. Ma már nem sajnáltam Albániát. A régi jugóban az itteniekre ráragasztották a lutaság bélyegét, (a horvátok voltak a piperkőcök, a bosnyákok a buták és így tovább) de ez gondolom legalább annyira hülyeség mint a "magyaros vendégszeretet". Egyiket sem tapasztaltam még...

Remek a kaja, jó fejek a helyiek, és  -bár féltem tőle egy kicsit- nem lett drága. (Olyan fekete rizottót ettem itt Budvában, hogy az nem igaz) Pár éve ugyanilyen volt. Azóta nagyon nagyot fejlődött az ország, rendezettebb, nyugisabb, mégis egyelőre nyoma nincs a horvát típusú,  állandó és jól szervezett lehúzásnak.


Pár dolgot nem értek, ami nem baj. Ez az egész euróbevezetéses sztori például. Maga a történet ismert, de nem értem hogyan működik. Aztán ott a Njegos-mánia. Oké, keresik az identitásukat, fiatal még az új függetlenség. Amúgy is kevesen vannak, kevés hőst tudnak felmutatni. De hogy minden sarkon van valami Njegos... enyhén szólva túlzás. (Meghagyhatták volna a dínárt, mert ma jöttem rá hogy a szerb húszason ő van) Jól jellemzi a kultuszt a síremléke, majd meglátjátok. Döbbenet. 

Magának Njegosnak is voltak dolgai. Olaszországban tanult, amikor megismerkedett a biliárdozással. Annyira megszerette, hogy amikor már ő vezette az országot, hajóval hozatott egy biliárdasztalt, amit Kotorból cipeltek fel Cetinjébe, az akkori fővárosba. Szép feladat lehetett. Kocsival melós felmenni most, hát még gyalog, biliárdasztallal. Ez a sztori annyira népszerű, hogy az életét bemutató cetinjei múzeumot a köznyelvben Biljarda-nak hívják. Hát nem jó fejek?


Ezek a dolgok nem rontanak az összképen, inkább csak szinesítik azt. Ez egy igazán élhető mediterrán kis ország, csodaszép tengerparttal és kalandos geográfiával. Nem lehet unatkozni egy percig sem. Ma megvettem a két legfontosabb dolgot, az ország két prémiumtermékét, amelyek nélkül nem szabad hazamenni. Az egyik a Njegusi-i szárított sonka (nem összekeverni a feljebb említett nemzeti hőssel, ez egy falu a Lovcen nemzeti parkban, ott csinálják az őstermelők. Zseniális cucc), másik a domacni loza nevű házigrappa. Már azon töröm a fejem hogy keveset vettem. Még jó hogy jövök nemsokára megint. Jó fej volt a boltosember, mindent meg kellett kóstolni, nem érdekelte hogy még vezetek. Mondjuk nem kérettem magam nagyon, itt a férfi az iszik, nincs engedmény.

Most látom, a szerbek megnyerték a röplabda EB-t. Biztos volt ünnep a 400-ban tegnap éjjel, sportőrültek... 


Na, elnézést, de megyek aludni, holnap még vár rám 840 km hazáig. Hétvégére lesz itiner meg hírlevél meg minden. Addig viszlát.

ÍRÓDIK A BALKÁNTURISZT !!! VOL 5

Utolsó előtti napjához érkezett az idei Balkánturiszt felmérője. Lehet hogy meghibbantam, de sajnálom holnap reggel elhagyni Albániát. Remélem mindenki így fog érezni a futamon is. 
Ma némi tépelődés után a tengerparti verzió mellett döntöttem, részletek majd az itinerben. Előre csak annyit, hogy mostantól minden induló legyen szíves elkezdeni a felekezete szerinti Istenéhez imádkozni a jó időért, mert ha bejön akkor szenzációs napunk lesz.

Jelentem a Jón tenger mintegy 26 fokos, kristálytiszta, valamint elég sós. Helyi informátoraim, valamint saját tapasztalataim szerint egy hónap múlva még vidáman fogunk itt pancsolni.


Változatos egy ország ez, még megszáradni sem volt időm, amikor hirtelen már ezer méter felett, Európa legnagyobb egybefüggő pineafenyő erdején autóztam keresztül. 

Ez a kiszámíthatatlanság, az állandó meglepetések - ez nagyon jellemző Albániára. Ez lehet jó és rossz is. Nem olyan jó például, hogy az autópályán bárhol felbukkanhat egy család, amint babakocsit tolnak szembe (leállósáv nincs...), vagy ugyanott egy 30 méteres offroad szakasz - természetesen előzetesen nem figyelmeztet erre semmi...


És persze úton útfélen a nem is annyira távoli múlt nyomai. Ezt a sztálinista "grafittit" egy remek kis épület oldalán találtam, ahonnan a tegnap már említett Hoxha elvtárs szerencsétlen katonái a közeli olasz partokat kémlelték. Merthogy jön a rettentő nyugat, és bekebelezi a paradicsomi Albániát. Istenem, mekkora egy hülye volt ez az ember! Amikor Hruscsov a híres XX. kongresszuson elismerte a sztálini múlt bűneit, akkor ez az okos nyilvánosan kijelentette hogy "a Szovjetúnió és csatlós államai revizionista árulók".

Mondhatjuk hogy hát aztán, csakhogy így egy mondattal nyomorra és éhezésre ítélte az egész országot. Itt ugyanis minimális a termőterület, így a mezőgazdaság, valamint a feleslegesen erőltetett, csak hazai piacra (és csak szart) termelő ipar külső segítség nélkül nem tudta eltartani az ország lakosságát. Idióta...

Témám volna még, de fáradt vagyok. Holnap reggel irány Montenegro, azaz Crna Gora, a Fekete Hegyek országa. Megígérem, mutatok egy olyan helyet, ahol megbizonyosodhattok arról, mennyire találó ez az elnevezés.

Viszlát Albánia, egy hónap múlva jövünk!

ÍRÓDIK A BALKÁNTURISZT !!! VOL 4

Ma csak azért sem lesz tájkép! 

Igaz ami igaz, ma egy kissé elegem lett a hegyekből. Ez egy alvás után majd elmúlik. A sztori röviden: megpróbáltam a tegnap beígért "hegyenát" útvonalat. Már az elején elég tré lett az út, de a helyiek rém lelkesen magyarázták, menjek csak el a hídig, arra van Permet. Néhány elágazásnál csak ösztönből mentem, így meg is lepett amikor egy relatíve jó karban levő hídhoz értem. Közben volt minden, keresztül az erdőn 1400 méteren és hasonlók - de tulajdonképpen járható volt.

Na a hídnál egy nyilvánvalóan semmit sem csináló (oké, szombat van) lovas formát kérdeztem meg hogy merre tovább, aki közölte hogy vissza kell mennem mert nincs út. Két órája jöttem befelé... Nem akartam hinni neki, mire közölte hogy eljön velem és megmutatja, mert 5 km-t lehet még menni a túloldalon és vége.
A helyzet az, hogy igaza volt... Nem színezem, visszavittem a lovához, szépen megköszöntem a segítséget és eszméletlen káromkodások közepette visszamásztam a főútra. Összesen négy és fél órát basztam el erre a kanyarra. Klassz.


Azért is felesleges volt, mert kiderült hogy a "főútnak" nevezhető képződmény is kielégít minden igényt. Kár lett volna kihagyni, egészen szédületes helyeken vezet, fel 1750 méterre a Barmash hágón át. 

A Vjosa folyó völgyénél, majd a Drinos kanyonnál szebbet nehezen találni, több óra masszív szerpentinezés után pedig nagyon jól esett begurulni Gjirokasterbe. Előtte még volt egy kihagyhatatlan benzinkút, ahol nemcsak a szimpatikus kezelő lakott az épületben, hanem a kutya és maga két kútoszlop is. Praktikus...

Gjirokaster egyedülálló Albániában, nem pusztították el a "dekadens" régi épületeket, a hegyoldalban lévő óváros ma is eredeti állapotában látható Ennek egyetlen oka, hogy itt született az a paranoid idióta barom, aki több mint negyven éven át porig alázta és tönkretette népét és országát. Kitalálta, hogy szülőhelye egyfajta skanzen, élő múzeum legyen - s lőn.

Ez a rémálom ma a nagy szerencsénk nekünk, turisztoknak. Hangulatos, szép, barátságos hely. Konkrétan csak itt találkoztam külföldivel eddig, de itt aztán van japán fényképezgető, szutyi spanyol hátizsákos, német nyugdíjas motorral. Igazi multikulti hely, nagyon szimpatikus. Ja, és ami vicc, még olcsóbb mint az ország többi része. Ezt mondjuk nem értem, de maradjon csak így.


Ez a mai nap krónikája. Kalandosabb volt a kelleténél, de ez a hely kárpótol a sok szenvedésért :) Ablakomból a szürke kőből épült várkastélyra látok rá, alattam a város. Mély narancsszínben kel a Hold.


Ma sajnálkozzátok ki magatokat, mert holnap becsobbanok a tengerbe és utálni fogtok érte! 


Ja, és itt ettem a legjobbat. Benne lesz az itinerben, kötelező az ebédelés a Dumi család éttermében!

ÍRÓDIK A BALKÁNTURISZT !!! VOL 3

Előre szólok, ma ilyen tájképes napot tartottam. Annyira szép a szakasz, hogy megállhattam volna még kétszázszor. Korán kezdődött a nap, Kukesből lejutottam egészen Korcéig. Nagyon jó kis hely, szállásunk a hegytetőn lesz a sörgyár fölött. Amúgy a Tirana sör erősen túl van favorizálva, ez a helyi sokkal jobb. 
Rossz tapasztalat továbbra sincs, szerencsére meglepetés sincs. Librazhdig az út ugyanaz a mocsok mint volt - és amit annyira vártok :) Ehelyütt idéznem kell nagyrabecsült barátom örökérvényű mondását: 

"Az aszfalt megöli a romantikát"

Na itt az Albán Alpokban nem öli. Sajnos készül már a rendes út, de pár évig még nem fog összeérni, ugyanis a két végétől kezdték. Sok logika nincs amúgy a dologban, néha van 3 km tüköraszfalt, majd 17 km szamárcsapás, majd megint 2 km új út. Ők tudják.

Mindenki integet, megállni és bemenni kérdezni itt is olyan mint Afrikában, csak itt a mentatea helyett török kávé van, amelynek elfogyasztása közben vidáman nyomják albánul. Aztán kiderül hogy egy embert várunk aki tud németül. Ember megjön, még egy kávé. Erre kiderül hogy annyit tud németül, hogy Lionel Messi Barcelona wunderbar. Ááá, halálosak. Mondjuk unalmas lehet "itt fent". Az rendben hogy nincs sok feszkó, de azért a nyuginak is van határa...

Ma tettem egy pontot oda ahol egyszer egy nagyon jót megálltunk/söröztünk a két Gárdonyi fiúval. Jó volt rájuk gondolni. Tudom, ez az élet rendje, de szinte lelkiismeret furdalásom volt, hogy már inkább mosolygok, ha eszembe jutnak. 

Azért sztorizok, mert amúgy leírhatatlan az egész. Kitaláltam néhány jó hülye feladatot, rohangáltam a festékszóróval mint egy zergebak, bagóztam, söröztem, megittam 3 liter vizet - szóval minden rendben.

Holnap a végcél a tengerparti Orikum, de odáig aligha jutok el. Rápróbálok egy, a térképen talált, vékony sárga vonallal jelzett útra. Akkor sincs semmi ha nem járható, legfeljebb visszamegyek. A helyiek úgyis tudják majd ott lent, hogy menjek vagy ne menjek. Gjirokasterig akkor is eljutok, azt nagyon várom.

Nem reklám, de vegyetek Lonely Planetet. Használható - még itt is. Van egy Western Balkans, az is több mint a semmi. Persze kotorászhattok a neten is, minden kis faluról van valami. Készüljetek, mert az itiner nem utikönyv lesz.

De hosszú lett... Jó olvasgatást!

ÍRÓDIK A BALKÁNTURISZT !!! VOL 2

Koszovó az az ország (hely, államalakulat, mittomén...) ami mindig szolgál valami meglepetéssel. Nekem az idei ez a tábla volt. Ezen a téren amúgy is jók... A kép nem csal. A legközelebbi egybefüggő vízfelület kb. 70 km-re van...

Amúgy a hírekkel ellentétben érezhetően csökkent a feszültség, oldottabb a hangulat. Gondolom ez a szerbek lakta részen nem így van - de arra idén nem megyünk. A nyüzsi és az épitkezési kedv töretlen. Vajon itt ingyen van a tégla? A határ befelé laza, kifelé csak intettek. Na ez szokatlan errefelé.

Albánia? Kedvencem. Épülnek az utak veszettül, persze az új szakaszokon összesen nem mentem fél órát. Az észak déli irány mintha nem létezne, ott marad a köves csapás. Meg a hegyek, a gyönyörű táj és a kedves formák mindenhol. Lassan kihalnak az egyes golfok, a kettes széria még tartja magát.

Kukesig jutottam le, délután fél hatkor már nem vágtam neki a Peshkopie-ba vezető remek szakasznak. Itt minden változatlan, olcsó és jó a büfé és (aki még nem tudná) szépek a lányok. Itt korzóznak fel-alá az egyetlen főutcán. Egyszer meg kéne várni, meddig tart itt az esti "krúzolás", de eddig mindig a helyiek bírták tovább.

Technikailag minden oké, ne aggódjon senki, jó lesz ez. 

ÍRÓDIK A BALKÁNTURISZT !!! VOL 1

Üdv minden rámfigyelőnek!


Nekivágtam a Balkánturiszt pályaírásának. Mondhatnám hogy végre, de az a helyzet hogy nem véletlenül halasztottuk relatíve későre. Az időjárás így is elég brutál, de legalább nincsenek már turisztok, plusz a feladatok épen maradására is több az esély így.
Igazán nem a kötelező köröket akarom futni, de az autóval kell kezdenem. Igazán köszönjük Gábor és Robi, nagyot könnyítettetek az életünkön. Megháláljuk!

Az eddigi két napról nem akarok sokat mesélni, egyrészt aki benevezett már, annak benne lesz az itinerben minden fontos részlet, a többieknek pedig a legjobb kedvcsináló pár kép. Na és a net is kissé esetleges.

A szerbiai Dunakanyar egészen varázslatos hely, húsz km-en belül van a Duna legszélesebb és legkeskenyebb része egész Európában, utóbbi a legmélyebb is, 87 méter!!! 8000 éves neolit emlékek, XIII. századi magyarok építette vár félig a vízben, alagutak tömege. Klassz!

Mélyebben behatolva Szerbiába a legérdekesebb a tájegységek váltakozása, volt már homokpuszta, ezer méter fölötti hágó, nemzeti parkok, de ebbe most tényleg ne menjünk bele mélyebben.

Később még mesélek, mára be kell érnetek ennyivel!