A festői Szlovákiából így nem sokat láttunk, de még mindig jobban jártunk mint a tátrai kerékpáros körverseny résztvevői, ömlő esőben, villámlás közben tekertek, hatvannal. Brutál. Igazán drámai körülmények voltak. A Tátra hozta magát, ha egy-egy pillanatig úgy is nézett ki hogy tisztul, ez gyorsan elmúlt.
Mindenki végignyomta a napot, Árpinak külön respect, fossá ázott de kemény volt...
Zakopane rendben van, mint mindig, ebben a pillantban a BL-döntő félidőben 1-1-re áll. Elnézést de nem tudom kihagyni: Árpi összesen egy pár cipőt hozott, így fest jelenleg, kölcsönpapucsban, nyolc fokban:
BRÉKING: A Barca nyert, simán, nagyon jól játszottak. A nap hőse lassan megszáradt, majd kimentünk még egy utolsó cigire a kocsma elé - és ekkor érkezett Tamás. Hallotta hogy magyarul beszélünk, ő is csatlakozott, lengyel létére szinte tökéletesen beszélte a nyelvünket. Mindenáron be akart minket vezetni a zakopanei éjszakai életbe, persze hagytuk magunkat. Így eljutottunk egy elég elvetemült discoba, ahol a megkezdett foglalkozást folytattuk.
Az nem derült ki hogy emberünk vetít vagy sem, de hatalmas figura volt. Kedvencem, amikor megkérdeztük van-e gyereke. Közölte hogy van három, két hároméves és egy két és fél éves. Számolgattunk de nem adta ki, aztán elmagyarázta: az egyik a feleségétől van, a másik kettő más nőktől, "mert olyan városban élek (Zakopane) ahol sok a turista asszony!" Szenzációs.
A nap végére szerintem senki sem emlékszik kristálytisztán, de valahogy hazataláltunk... Ezeket a sorokat már Krakkóban írom, előrejöttünk és az egyik ponton, sörözgetve várjuk a versenyzőinket. A csapolt Tyskie még mindig remek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése