BALKÁNTURISZT 2011 - ALBÁNIA - MONTENEGRO

A második albániai etap szerintem érdekesebb, és talán technikailag nehezebb is volt, mint az első. Felavathattuk a rövidnadrágokat, por sem volt, szóval remekül indult a napi foglalkozás. Sarazott mindenki becsülettel, de az utak alapvetően kövesek, nem kellett elakadástól tartani. A vége felé voltak tempós részek is, aki nem próbálta, az nem tudja elképzelni, mennyire jó nyolcvannal menni lefelé Librazhd-ba...

Ezen a szakaszon volt a túra egyetlen balesete is, szerencsére a szituáció inkább vicces volt, mint veszélyes. A Ták Mózsna Disco és a T-P Team ütközött össze egy parkolóhelyre beálláskor, nem akarok igazságot tenni, ők sem haragudtak egymásra.

Az Ohrid tó a legszebb arcát mutatta, az egyik helyi halas kajáldának jó napja volt, csúnyán lerohanta a kiéhezett horda. Az esti buli részleteit borítsa a feledés homálya, elég annyi, hogy az egyik mottó itt született: 

"Ilyenkor kell hazajönni ?"

Másnap a cél a tengerpart volt, egy lélegzetelállító panorámaúton Gjirokasterig, majd az alattomos aszfalton Dhermi-be. Ennyi kanyar egyszerűen nincs is, olyan érzés volt kiszállni az autóból mintha egy komolyabb hullámvasúton utaztunk volna, megrázó, de izgalmas. 

Jövőre ezt a napot majd rövidebbre vesszük, több idő kell Gjirokasterre és világosban szebb lesz leérni a tengerhez. A zárónap a tényleg szédületes Parase beach-en indult, senki nem volt a parton rajtunk kívül, egy 3-4 kilométeres szakaszon. 

Ritka élmény és lehetőség ez ma már, Európában pedig alighanem egyedülálló.
A célig hátralevő szakasz szintén némi átszerkesztésre szorul majd, de számomra a futam legszürreálisabb, egyben egyik legjobb élménye volt, fent várni a célbaérkezőket a Lovcen hegyen, 1600 méteren, hidegben, vaksötétben. A vacsora és a díjkiosztó már nem igazán mozgatta meg a hullafáradt brigádot, de az a jól ismert "megcsináltuk-béke" vett körül. Ha minden igaz jövőre teljesen új pályát kell írnunk, annyi ismétlőnk lesz...


A hazaút mindig fakultatív program, akinek sürgős dolga volt az "tűzött fel" (14-16 óra...), nekünk szerencsére volt még egy napunk. Újra, immár világosban felmentünk a Lovcenre,

   
majd az Ostrog monostorhoz, onnan a boszniai ékszerdobozba, Mostarba. A város hangulata lenyűgöző, must see place. A Marsall kocsma tulaja meg kitett magáért, volt minden :)


Nehéz az összegzés. Sokat mentünk, sokat láttunk, mi szervezőként sokat izgultunk, keveset aludtunk. Szóval jó volt. Tudjuk, mit és hogyan kell átalakítanunk, de egy dolog biztos: 2012-ben is lesz Balkánturiszt!! 

A következő külföldi közös szervezésű programunk a Kárpátok-Csernobil lesz, valamikor tavasszal. Részletek nemsokára!