NOUAKCHOTT, TE MILAGRES

Mauritánia ismét belopta magát a szivünkbe. 

Ott kezdődött, hogy a marokkoi határon történt örületes bizniszelés után relatíve gyorsan, mindössze két és fél óra alatt bejutottunk. Ez az ország olyan kicsit, mint a nők. Őket is egyszerre lehet gyűlölni és szeretni. Eszméletlen nyomor van, kosz, csumpi az egész - mégis újra és újra rácsodálkozunk, milyen jó ide megérkezni. Pillanatok alatt megoldódik minden. Egy gond van azonban, nincs sör. Mondjuk ezt nehezen bocsájtjuk meg nekik.A mezőny egy része ma az óceánparti táborhelyen van, a hírek szerint mindenki rendben leért. Két csapatot kerestek, de ők is meglettek éjszakára. Ebből a szempontból ez a B2 egészen jól alakul, még komolyabb baleset nem volt.

Két sztori tegnapról, ami tulajdonképpen egy nagy. Egy norvég quados srác a senkiföldjén elhagyta az övtáskáját, leejtette vagy ilyesmi. Plusz az erőművész srác Ford Rangerének szét ment a lengőkarja. Nem nagy dolgok, de ott ez nem játék ám, a határ naplementekor bezár, és a két ország között lakó, törvényeken kívül álló, félvilági formák nem tisztelik túlságosan a magántulajdont, sőt, valószinüleg az emberélet sem szent. Ha valahol nem kell lerohadni - ez az a hely. 
A megoldás? A kocsit meghekkelte Csáki Tibi barátunk, két akkumulátor és némi kerítésdrót segítségével, a norvég srácot pedig Azolee-ék becsempészték az országba. Értitek? Egy külföldit, a Mauritán Iszlám Köztársaságba, papírok nélkül... Kérdés nélkül 20 év fogház legalább...

Szóval csak a szokásos, zajlik az élet. I heart Nouakchott!