ALVO !!!!

Én igyekeztem, de tényleg. Sajna minden eddigi Bamakonál keményebb volt az internet-helyzet az idén. Konkrétan Szenegál déli részétől egészen Bissauig nem volt üzemanyag, nem volt net, még telefon is alig.

Ez az égvilágon semmit nem vont le a túra élvezeti értékéből, csak a híradást tette -szinte- lehetetlenné.

Amúgy embertelen klassz helyeken jártunk folyamatosan, és Bissau Guinea erre még rá tudott tenni egy lapáttal - egy olyan afrikai országot ismertünk meg, ahol rend van. Leszarom a politikát, most arról beszélek, hogy nem borít el mindent húsz centi vastagon a "plasztik", azaz a nejlonzacskó és egyéb szemét. Az emberek mindenhol tiszta ruhában, a falvak rendezettek, a városok (persze, a maguk módján) tiszták. Ez köszönhető persze annak, hogy az ország vízben gazdag, de az emberek is valahogy igényesebbek magukra és a környezetükre. Ami az első faluban várt minket arra pedig nehéz szavakat találni. Maradjunk a meghatónál - bármennyire közhely is.

Szóval Bisssau, szeretlek, jövök még vissza, ez biztos.

A beérkezés - célbaérés eufóriája ugyanaz, akkor is, ha porosak-koszosak voltunk mind a föld, és alig aludtunk valamit, mert a "lányok" lerohadt Navarráját, és a két sofőrt tartottuk "életben" hajnalig.

Szóval célban, épen, egészségesen, jókedvűen. A kereskedelmi rész is flottul lezajlott, mindenki boldog és elégedett volt. A következő fejezetben a ráadásról lesz szó - az sem volt akármilyen élmény.