Rossz tapasztalat továbbra sincs, szerencsére meglepetés sincs. Librazhdig az út ugyanaz a mocsok mint volt - és amit annyira vártok :) Ehelyütt idéznem kell nagyrabecsült barátom örökérvényű mondását:
"Az aszfalt megöli a romantikát"
Na itt az Albán Alpokban nem öli. Sajnos készül már a rendes út, de pár évig még nem fog összeérni, ugyanis a két végétől kezdték. Sok logika nincs amúgy a dologban, néha van 3 km tüköraszfalt, majd 17 km szamárcsapás, majd megint 2 km új út. Ők tudják.
Mindenki integet, megállni és bemenni kérdezni itt is olyan mint Afrikában, csak itt a mentatea helyett török kávé van, amelynek elfogyasztása közben vidáman nyomják albánul. Aztán kiderül hogy egy embert várunk aki tud németül. Ember megjön, még egy kávé. Erre kiderül hogy annyit tud németül, hogy Lionel Messi Barcelona wunderbar. Ááá, halálosak. Mondjuk unalmas lehet "itt fent". Az rendben hogy nincs sok feszkó, de azért a nyuginak is van határa...
Ma tettem egy pontot oda ahol egyszer egy nagyon jót megálltunk/söröztünk a két Gárdonyi fiúval. Jó volt rájuk gondolni. Tudom, ez az élet rendje, de szinte lelkiismeret furdalásom volt, hogy már inkább mosolygok, ha eszembe jutnak.
Azért sztorizok, mert amúgy leírhatatlan az egész. Kitaláltam néhány jó hülye feladatot, rohangáltam a festékszóróval mint egy zergebak, bagóztam, söröztem, megittam 3 liter vizet - szóval minden rendben.
Holnap a végcél a tengerparti Orikum, de odáig aligha jutok el. Rápróbálok egy, a térképen talált, vékony sárga vonallal jelzett útra. Akkor sincs semmi ha nem járható, legfeljebb visszamegyek. A helyiek úgyis tudják majd ott lent, hogy menjek vagy ne menjek. Gjirokasterig akkor is eljutok, azt nagyon várom.
Nem reklám, de vegyetek Lonely Planetet. Használható - még itt is. Van egy Western Balkans, az is több mint a semmi. Persze kotorászhattok a neten is, minden kis faluról van valami. Készüljetek, mert az itiner nem utikönyv lesz.
De hosszú lett... Jó olvasgatást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése