Ma csak azért sem lesz tájkép!
Igaz ami igaz, ma egy kissé elegem lett a hegyekből. Ez egy alvás után majd elmúlik. A sztori röviden: megpróbáltam a tegnap beígért "hegyenát" útvonalat. Már az elején elég tré lett az út, de a helyiek rém lelkesen magyarázták, menjek csak el a hídig, arra van Permet. Néhány elágazásnál csak ösztönből mentem, így meg is lepett amikor egy relatíve jó karban levő hídhoz értem. Közben volt minden, keresztül az erdőn 1400 méteren és hasonlók - de tulajdonképpen járható volt.
Na a hídnál egy nyilvánvalóan semmit sem csináló (oké, szombat van) lovas formát kérdeztem meg hogy merre tovább, aki közölte hogy vissza kell mennem mert nincs út. Két órája jöttem befelé... Nem akartam hinni neki, mire közölte hogy eljön velem és megmutatja, mert 5 km-t lehet még menni a túloldalon és vége.
A helyzet az, hogy igaza volt... Nem színezem, visszavittem a lovához, szépen megköszöntem a segítséget és eszméletlen káromkodások közepette visszamásztam a főútra. Összesen négy és fél órát basztam el erre a kanyarra. Klassz.
Azért is felesleges volt, mert kiderült hogy a "főútnak" nevezhető képződmény is kielégít minden igényt. Kár lett volna kihagyni, egészen szédületes helyeken vezet, fel 1750 méterre a Barmash hágón át.
A Vjosa folyó völgyénél, majd a Drinos kanyonnál szebbet nehezen találni, több óra masszív szerpentinezés után pedig nagyon jól esett begurulni Gjirokasterbe. Előtte még volt egy kihagyhatatlan benzinkút, ahol nemcsak a szimpatikus kezelő lakott az épületben, hanem a kutya és maga két kútoszlop is. Praktikus...
Gjirokaster egyedülálló Albániában, nem pusztították el a "dekadens" régi épületeket, a hegyoldalban lévő óváros ma is eredeti állapotában látható Ennek egyetlen oka, hogy itt született az a paranoid idióta barom, aki több mint negyven éven át porig alázta és tönkretette népét és országát. Kitalálta, hogy szülőhelye egyfajta skanzen, élő múzeum legyen - s lőn.
Ez a rémálom ma a nagy szerencsénk nekünk, turisztoknak. Hangulatos, szép, barátságos hely. Konkrétan csak itt találkoztam külföldivel eddig, de itt aztán van japán fényképezgető, szutyi spanyol hátizsákos, német nyugdíjas motorral. Igazi multikulti hely, nagyon szimpatikus. Ja, és ami vicc, még olcsóbb mint az ország többi része. Ezt mondjuk nem értem, de maradjon csak így.
Ez a mai nap krónikája. Kalandosabb volt a kelleténél, de ez a hely kárpótol a sok szenvedésért :) Ablakomból a szürke kőből épült várkastélyra látok rá, alattam a város. Mély narancsszínben kel a Hold.
Ma sajnálkozzátok ki magatokat, mert holnap becsobbanok a tengerbe és utálni fogtok érte!
Ja, és itt ettem a legjobbat. Benne lesz az itinerben, kötelező az ebédelés a Dumi család éttermében!
1 megjegyzés:
Szuper vagy Szabii :)
Megjegyzés küldése