Ma némi tépelődés után a tengerparti verzió mellett döntöttem, részletek majd az itinerben. Előre csak annyit, hogy mostantól minden induló legyen szíves elkezdeni a felekezete szerinti Istenéhez imádkozni a jó időért, mert ha bejön akkor szenzációs napunk lesz.
Jelentem a Jón tenger mintegy 26 fokos, kristálytiszta, valamint elég sós. Helyi informátoraim, valamint saját tapasztalataim szerint egy hónap múlva még vidáman fogunk itt pancsolni.
Változatos egy ország ez, még megszáradni sem volt időm, amikor hirtelen már ezer méter felett, Európa legnagyobb egybefüggő pineafenyő erdején autóztam keresztül.
Ez a kiszámíthatatlanság, az állandó meglepetések - ez nagyon jellemző Albániára. Ez lehet jó és rossz is. Nem olyan jó például, hogy az autópályán bárhol felbukkanhat egy család, amint babakocsit tolnak szembe (leállósáv nincs...), vagy ugyanott egy 30 méteres offroad szakasz - természetesen előzetesen nem figyelmeztet erre semmi...
És persze úton útfélen a nem is annyira távoli múlt nyomai. Ezt a sztálinista "grafittit" egy remek kis épület oldalán találtam, ahonnan a tegnap már említett Hoxha elvtárs szerencsétlen katonái a közeli olasz partokat kémlelték. Merthogy jön a rettentő nyugat, és bekebelezi a paradicsomi Albániát. Istenem, mekkora egy hülye volt ez az ember! Amikor Hruscsov a híres XX. kongresszuson elismerte a sztálini múlt bűneit, akkor ez az okos nyilvánosan kijelentette hogy "a Szovjetúnió és csatlós államai revizionista árulók".
Mondhatjuk hogy hát aztán, csakhogy így egy mondattal nyomorra és éhezésre ítélte az egész országot. Itt ugyanis minimális a termőterület, így a mezőgazdaság, valamint a feleslegesen erőltetett, csak hazai piacra (és csak szart) termelő ipar külső segítség nélkül nem tudta eltartani az ország lakosságát. Idióta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése